B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
új karhatalma nem követhet el olyan túlkapásokat, amiket novemberben és decemberben elkövettek. Ha valaki ment az utcán és úgy látták, hogy nem jó szemmel néz rájuk, azt megverték. Ebből csak azt akarom példázni, hogy a karhatalom egyes tagjai leváltásának követelése nem volt alap nélküli. Vádlott társaimnak és nekem is ez a rendszer adott kenyeret, és taníttatott: nem lehet célom, hogy a rendszer megdöntésére fogjak fegyvert. Népbírói kérdésre: A főosztályról fegyvert a TT pisztolyon kívül, amit úgy kaptam, nem hoztam el, és nem is igen láttam. A tömegben meglett józan emberek voltak, és fegyvertelenül vonultak az utcán végig. Lövöldözés nem volt. A tömeg az épületben bent mit csinált, azt nem tudom. Az épületen kívül láttam egy-két rendőrtisztet, akit nem bántott senki. A civileknek nem volt jogos bemenni, de az épületben a rendőrök mind a helyükön voltak, és maradtak is. A nemzetőrségnél kapott géppisztolyomhoz tartozott egy tár, amit leadtam a pisztollyal együtt a II. számú őrsön. Hűvös Oszkár letartóztatása X. 30-án történt meg. Én október 27-29. között kerültem a nemzetőrségbe. Pisztolyt 26-án este kaptam. Nem tudom megmagyarázni, hogy hogyan történt a dolog, hogyan került hozzám. A környezet hatással volt rám. Azért is adtam le, mert tudtam, hogy nincs hozzá engedélyem, és nem volt jogos a tartása. Nem tudom, hogy az illető miért pont nekem adta a pisztolyt a főosztály előtt. Ezzel a fegyverrel csak ütni lehetett volna, mert lőszer nem volt hozzá. Nem is értettem hozzá, használni se tudtam volna. Elismerem, hogy bűnös vagyok abban, hogy három napig nálam tartottam. Üjvárit a rendőrségen ismertem meg. Lados észrevétele: Lehet, hogy mondtam, hogy beverem annak, az ablakát, aki nem megy őrségbe, de nem felel meg a valóságnak, hogy 11-én kint voltam az emberek között. Nagy Lajos: Én csak a politikai foglyok kiszabadítását helyeseltem, a többiét nem, mert éppen elég bajunk volt velük a nemzetőrségben is. Én nem azért álltam be a nemzetőrségbe, hogy ezeknek a szökött raboknak teret biztosítsak a garázdálkodásra, hanem éppen ellenkezőleg, hogy ezt megakadályozzuk. A nemzetőrségben egy százados október 29-én magyarázta meg a pisztolyok kezelését. Somogyiéknál december 8. vagy 9-én voltam. Ezt megelőzően valamikor november vége felé a dátumra pontosan nem emlékezem. Én arról nem tudtam, hogy Somogyi részt vesz az őrségben. Családi dolgokról beszélgettünk, politikáról nem. Még a kijárási tilalom megkezdése előtt hazamentem. Nem tudtam, hogy Somogyinak milyen fegyvere van. Hozzájuk kb. Vi 4 órakor mentem és 5 óra után jöttem el. 236
