B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Amikor valamelyik este 6 óra felé kimentem vízért, láttam, hogy nagy tömeg van kinn baltával, fejszével, fegyverrel is. Ekkor én is elővettem a puskát, és saját házam előtt álltam kb Vi 7 órától 9 óráig, 3 napon át. 10-én voltam kinn utoljára a ház előtt. Aznap kb. 7 órakor szóltam Mahinyáknak, hogy maradjon ott helyettem, nekem el kell mennem az anyósomékhoz. Kb. 1 óra múlva visszajöttem. Ekkor Mahinyák azt mondta, hogy ő a fegyverét odaadta másnak. Mondtam, hogy jól van. Közel a lakásomhoz láttam Harmos Ivánt. Féltem tőle, mert megígérte, hogy megver engemet és apámat is, ha munkába járunk. [...] hallottam már előzőleg, hogy engemet ávós spiclinek tartanak, mert megkaptam az esküvőnkre az ÁVH autóját. Ez indított arra, hogy saját magam megvédése céljából fegyvert tartsak, és ezzel álljak őrt házam előtt. Harmos Ivánt ki akartam próbálni, hogy milyen szándékkal áll közel a lakásomhoz. Gondoltam, hogy átadom neki a fegyveremet, azután majd meglátom, mit fog csinálni. Átadás előtt a fegyvert megcsináltam úgy, hogy ne lehessen vele lőni. Ezután azt mondtam neki, hogy én nem megyek többet ki a házam elé, nekem nem kell a fegyverem, csináljon azzal, amit akar és átadtam neki a puskát. Ez 10-én 8 óra körül volt. Én hallgatóztam egy ideig ezután, hogy mit csinál ő a fegyverrel. Azután fáztam és bementem. Aznap hallottam kb. 10 percen át lövöldözést is. Aznap éjjel nem mertünk az ágyban aludni, hanem a földön feküdtünk le. Másnap Mahinyák mutatta, hogy belőttek hozzánk. Megállapítottam, hogy kb. 70 fokról jött a lövés, géppisztolyból. Mahinyáknak szóltam, hogy adja le a fegyvert, mert megtudtam, hogy ő még nem szolgáltatta be. Tudtommal ő 11-én szolgáltatta be fegyverét elismervény ellenében a rendőrségen. Tudtam, hogy Kozák Imrének is van fegyvere, neki is elmondtam, hogy szolgáltassa be. 14. vagy 15-én felkerestem a rendőrségen Szarka őrnagyot, volt parancsnokomat. Megkérdeztem tőle, hogy miért nem jött el az esküvőre. Neki is mondtam, hogy a fegyveremet beszolgáltattam. A tanácsvezető kérdéseire előadom: November 26-án nem láttam a szederbokornál harmadik fegyvert. A lőszert máshonnan vették elő, mint a két fegyvert. Nekem nem mutattak harmadik puskát. A rendőrségen azért vallottam másként, mert ott vizes zárkába tettek, enni sem adtak, csak másnaponként, a társaim a résen át adtak kenyeret. Egy rendőrségi vallomásom, melyet állandó kényszer alatt tettem meg, nem felel meg a valóságnak. Nem tudtam arról, hogy I, II. r. vádlottak őrséget szerveztek, ezt csupán a rendőrségen tudtam meg. Én nem éreztem magam az őrség tagjának, mert saját védelmem céljából álltam a házunk előtt. Nekem ki kellett állnom a házam elé, hogy az embereket félrevezessem, nehogy ávósnak gondoljanak. Nem volt tudomásom arról, hogy miként volt megszervezve az őrség, amiről a kocsmában hallottam beszélni. Csak a rendőrségen tudtam meg, hogy a házakat négyes csoportokba 224
