B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

Valamelyik nap ment egy autó le a VI. telepre, és abba belelőttek: akkor kénytelen voltam tudomásul venni, hogy fegyver is van a telepen. Az őrség tagjainál egyiknél sem láttam fegyvert. Lehet, hogy később volt, de én már akkor nem jártam közéjük. Még egyszer nappal kimentem 9-én, de már akkor este nem vettem részt az őrségben.

Az utca végén állt egy 20 főnyi csoport, és arról beszéltek, hogy elvitték a Lados elvtársat. Akkor megkérdeztem, hogy hol lakik, hogy utánanézhessek a dolognak. El is mentem, ahol Lados néni fogadott, és mikor megtudta, hogy az urát keresem, azt mondta, hogy tessék békénhagyni a Ladost, mert úgy tudom, hogy Önök fegyveresek. Én akkor meg voltam lepődve. Nekem fegyverem nem volt. Nem is kaptam senkitől, nem is adtam senkinek. Azt sem ajánlottam a szervezkedés tagjainak, hogy szerezzenek fegyvert. Nem tudok arról, hogy Ladosnak lett volna ilyen tevékenysége. Nem tudom, hogy az őrség hány napon keresztül állt, és hogyan lett vége. Később hallottam, hogy a karhatalmisták, és a szovjet egységek körülfogták a VI. telepet. Én amikor hallottam, hogy körül van zárva, kíváncsi voltam, és kimentem, és az állami áruház előtt már mondták, hogy a katonaság teljesen körülvette, és a pufajkások keresik a fegyvereket. Saját szememmel láttam, hogy a pufajkások az utca közepén mentek, és kezükbe volt a fegyverkutató eszköz.

Nem tudok választ adni arra, hogy hány napig tartott az őrség. Azt sem tudom, hogy mennyi fegyvert találtak.

Amíg működött az őrség, hogy mit csinált, nem tudom. Én nem észleltem, hogy rálőttek volna kocsikra, én azt csak hallomásból tudom. Hallomásból tudom azt is, hogy vöröskeresztes kocsira is rálőttek.

Turcsányit itt ismertem meg a börtönben. Előtte úgy ismertem, hogy ahol a feleségem dolgozik, ott dolgozik Turcsányinak a nővére is. [...]. Én az ő tevékenységéről az őrségben nem tudok. Azt sem tudom, hogy volt-e fegyvere. Azt sem tudom, hol lakik. Gwóth Mihályt sem ismerem, sem az őrségbeli szerepét. Somogyit és a többieket sem. Bóna Barnabást ismerem, de hogy volt-e fegyvere, és mi lett annak a sorsa, azt nem tudom.

Uglovicsot láttam, szerepéről nem tudok. Nauschot ismerem, de hogy fegyvere volt-e, és az őrségben milyen szerepe volt, arról nem tudok semmit.

Ladosról a hír a kimagasló munkája után volt. Bíztak benne az emberek, és hittek neki. Köztiszteletben álló személy volt. [...]. Köztem és Lados között ellentét soha nem volt.

A telepparancsnok, hogy ki volt, azt nem tudom. Én csak első alkalommal mondtam beszédet a néphez. Én nem éreztem magam senkinek, de azt sem éreztem, hogy ő lett volna a parancsnok. Azért történt meg, mert Lados elvtárs indítványozta, és én voltam, aki helyeseltem, hogy valósítsuk meg.

Ezen események előtt történt, hogy egyes személyek leváltását követelték a dolgozók a karhatalomtól. Személy szerint nem tudom, hogy kik, csak úgy, hogy

213