B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
II. Mazalin György és társai pere - II/2. Mazalin György társainak másodfokú tárgyalása és ítélete
Valamennyi vádlott cselekményének társadalomveszélyességét igen magas fokra emeli Tatabányának a bányaművelésben elfoglalt központi és irányító szerepe. Tatabánya a legnagyobb szénterületünk, ahol 3 széntröszt működik. Tatabányának a többi szénbányára gyakorolt irányító szerepe megvolt már az ellenforradalom előtt is, például a munkamódszerek, versenyfeltételek stb. vonalán. Ez az irányító szerep az ellenforradalom alatt megnőtt: hivatalos tudomása van a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsának arról, hogy nemcsak a dorogi és az oroszlányi bányák, hanem a Pécs környéki, várpalotai, és borsodi bányák is küldöttségeket menesztettek Tatabányára s ennek eredményeként arra az álláspontra helyezkedtek, hogy addig sztrájkolnak, ameddig a tatabányaiak. Ennek eredménye lett az az óriási gazdasági hátrány, amely a bányák sztrájkja következtében csaknem minden ipari vállalatuknál megmutatkozott, s amely végeredményben milliárdokra tehető. Vádlottak a bányászok között a sztrájkhangulat propagálásával, röpcédulázással hozzájárultak a munka felvételének kitolásához s ezáltal közvetve mérhetetlen kárt okoztak a népgazdaságnak. Az egyes vádlottak személyében rejlő társadalomveszélyességgel az elsőfokú bíróság ítéletében kimerítően, a valóságnak megfelelően foglalkozott, a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa e tekintetben osztja az elsőfokú bíróság álláspontját. A büntetések kiszabásánál az elsőfokú bíróság általában helyesen mérlegelte a vádlottak bűnösségi körülményeit. Valamennyi vádlott terhére súlyosító körülményként mérlegelte az elsőfokú bíróság a kitartó szándékot. Ennek a körülménynek súlyosítóként mérlegelését a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa mellőzi: a kitartás a szervezkedésnek, amely hosszabb ideig tartó állapot, tényálladéki eleme, így azt külön súlyosító körülményként mérlegelni nem lehet. Kovács István, György András és Kővári János vádlottak büntetésének kiszabásánál az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a börtönbüntetések mértékét, annak sem felemelésére, sem leszállítására a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa alapot nem talált. Kovács István bűnössége valamennyi vádlott között a legjobban kiemelkedik: a tulajdonképpeni szervezést ő végezte, a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa azonban csökkent értelmi képességének nagyobb mértékben való figyelembevétele mellett úgy találta, hogy a kiszabott büntetés arányban áll a nevezett vádlott társadalmi veszélyességével és a bűnösségi körülményekkel. György András vádlott büntetésének súlyosbításától azért tekintett el a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa, mert végeredményben a fellebbezési eljárás során 189
