B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/2. Mazalin György társainak másodfokú tárgyalása és ítélete

Külön foglalkozott a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa György András és Fekete István vádlottak védekezésével, és bűnösségével. György András vádlott azzal védekezett, hogy amikor Kovács Istvántól a Mazalin-féle szervezkedésről tudomást szerzett, csak viccképpen említette meg azt, hogy a hegyekben 114 fegyveres ember van, akiket ő élelmez. Az általa Kovácsnak és Mazalinnak megmutatott 2 géppisztoly a rendőrségnek már korábban be volt jelentve.

Nem volt megállapítható az eljárás során, hogy valóban volt-e ilyen csoport, vagy sem, bizonyíték erre fel nem merült. De György András bűnösségének megállapítása szempontjából közömbös az, hogy valóban létezett-e ilyen csoport, vagy az egészet csak György fantáziája szülte, de közömbös az is, hogy a fegyverekről a rendőrség tudott. György András tudomást szerzett a Mazalin-csoport létezéséről, azzal egyetértett, fegyvereket ígért a csoportnak. Akár igaz volt az az állítása, hogy a hegyekben nagyobb létszámú fegyveres alakulat van, akár nem, kijelentése mindenesetre alkalmas volt arra, hogy a Mazalin-féle csoport tagjainak kitartását erősítse, mert hiszen a csoport létezését két ízben is állította, s előadásának valószínűségét a felmutatott 2 géppisztollyal, töltényekkel, s kézigránátokkal megfelelően hihetővé tette. Azt a vádlott a Mazalin-csoport tagjai előtt sohasem említette, hogy a rendőrségnek a géppisztolyok be vannak jelentve. Vádlott-társai elhatározására s kitartására döntőleg hatott György András előadása: így cselekménye megvalósítja a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben tevékeny részvétellel elkövetett bűntett fogalmát.

Fekete István vádlott azzal védekezett, hogy tudott ugyan a Mazalin-féle csoport célkitűzéseiről, de csak azért maradt a csoportban, hogy bizonyítékokat gyűjtsön, s megfelelő bizonyítékok birtokában megtegye a feljelentést, de nem tudott bizonyítékokat szerezni, ezért nem szólt senkinek.

Ennek a védekezésnek a valóságát sorozatos cselekményeivel maga a vádlott megcáfolta. Ha ő igazi híve lett volna a népi demokráciának, több mint két hónap alatt bőven lett volna ideje feljelentést tenni. A bizonyítékok megszerzése nem az ő feladata, hanem a nyomozó szerveké. De hogyan egyeztethető össze a vádlott védekezésével az a megállapított tény, hogy a december 9-i tömegtüntetés alkalmával a kommunisták ellen kiáltásával felbőszíti a tömeget, hogy a tüntetés után szemrehányást tesz Mazalinnak és Kovácsnak, hogy itt volt az alkalom, amikor tenni lehetett volna valamit, de csak jártatják a szájukat s ilyenkor nem találhatók. Ezekből a megnyilatkozásokból csak azt a következtetést lehet levonni, hogy vádlott a népi demokratikus államrendnek ellensége, s esze ágában sem volt, hogy a Mazalin-féle szervezkedést leleplezze.

188