B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet
Minthogy Tatabányán a munkát beszüntették, a dorogi és oroszlányi széntröszt is beszüntette a munkát, s mindaddig nem vette fel, amíg nem értesült, hogy Tatabánya felvette. De rámutat arra is a népbíróság, hogy nemcsak a megye területén lévő trösztök figyelme irányult Tatabánya felé, hanem a Dunántúl valamennyi trösztjének. Ez pedig azt jelentette, hogy az ország legfontosabb szénbányáiban Tatabányát követve leállt a széntermelés, amely előbb-utóbb az oly fontos széntermelés kiesése miatt üzemek, kórházak leállását jelentette. Igaz, hogy a tárgyalás során nem vetődött fel semmilyen atrocitás, ez azonban nem a vádlottak magatartásának tudható be. Az is igaz, hogy november 3-án a munka beindult, s épp ez bizonyítja Tatabánya jelentős szerepét, hogy ez más trösztnél is megállapítható volt, ezt azonban azért tették, mint azt I. r. Mazalin György vádlott is mondotta, ebben az időben már konszolidált helyzet volt. Tehát az a tény, hogy az ellenforradalom ideje alatt Tatabánya részére ilyen „vezető szerep” jutott, felmérhetetlen károkat okozott az ország széntermelési területén, az ipari üzemek területén is. Az ebben az időben választott csúcsbizottság tagjai, amely főleg értelmiségből tevődött össze, hamis jelszavak hangoztatása mellett több bányász dolgozókat megtévesztett. Holott az igazi cél nem a munkásosztály mellett való kiállás, hanem pontosan ezeknek a hatalma ellen, a népi hatalom ellen irányult. A személyekhez fűződő társadalmi veszélyességet a népbíróság az alábbiak szerint értékeli: I. r. Mazalin György vádlott igaz, hogy munkásszülők gyermeke, kinek édesapja bányász volt, de ő maga 21 éves korára a munkásosztály árulója lett. Mazalin György tárgyalás során is azt hangoztatta, hogy amit tett, azt meggyőződésből tette, s ezt az álláspontját ma is tartja. Vajon elfogadható ez az álláspont? - határozott megállapítása a népbíróságnak, hogy nem, mert Mazalin György a munkásosztály árulója, aki úgy nyilatkozott a tárgyaláson, hogy az október 27-i ideiglenes választás során, amikor beválasztották, ez tetszett a hiúságának. Vajon nem pozícióhajhász volt-e Mazalin György, s tevékenységével, a hamis jelszavak alatt nem az világlik-e ki, hogy a dolgozók keserűségén, és félrevezetésén akarja ma a maga pecsenyéjét megsütni. Ilyen ember, mint Mazalin György akart a dolgozóknak egyik vezetője lenni, aki a munkáshatalmat akarta megdönteni, aki a munkásosztály által felépített, s megvalósított népi demokráciát akarta a nyugati hatalmak kezére játszani. Hogy Mazalin mennyire a munkásosztály árulója, mi sem bizonyítja jobban, mint a hosszú heteket igénybe vevő egész tárgyalás tartama alatt megállapítható minősíthetetlen cinizmusa. A tárgyalás során kijelentette, hogy 30000 dolgozó bányász bizalmát élvezi. Ilyen kijelentésekkel dobálózott a tárgyalások alatt az az ember, az az osztályáruló, aki azt mondotta, nehogy azt gondolja a népbíróság, hogy ő németbarát, mert a németek ellen még jobban szervezkedtek volna, mint azt a szovjet csapatok ellen tették. Az, hogy a szovjet 166
