B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet
követelmény volt, hogy lehetőleg fegyveres embereket vonjanak be a csoportba. Bátorinak a fegyvertartása, amely kétségkívül az ügyészség által meghatározott jogszabályba ütközik, azonban a népbíróság ennek meghatározását mellőzte, illetve úgy értékelte, hogy Bátori Pál ilyen irányban elkövetett cselekménye beleolvad az 1. pont 1. bekezdésében meghatározott bűntettbe, melyet a népbíróság V. r. vádlottal szemben megállapított. Ez előbbiek szerint tehát a fegyverrejtegetést a népbíróság mint eszközcselekményt értékelte, a már meghatározott minősítés mellett. Hasonlóképpen eltérően minősítette a megyei bíróság a III. és IV. r. vádlottak által elkövetett cselekményt a népbíróság, valamint a XVI. r. vádlott által elkövetett cselekményt. IV. r. vádlottal szemben a tárgyalás során az volt bizonyítható, hogy Kovács ismeretsége révén Mazalin lakására került, ahol a szervezkedés egyik tagjaként csatlakozott. Az is bizonyítható volt, hogy vádlott a csoportban való működésekor szabotázscselekmények gondolatát is felvetette. Nem bizonyítható azonban vádlottal szemben, hogy a szervezkedés kezdeményezésében vagy vezetésében részt vett volna. Még abban az esetben sem, hogy mint a csoport tagja, a többi résztvevőnél mozgékonyabb, tevékenyebb volt. A megyei népbíróság megítélése szerint Fekete István a gondolatot Mazalin Györgytől kapta, aki minden esetben a sztrájkra hívta fel a figyelmet. Fekete IV. r. vádlott e gondolatot tovább vitte, mégpedig olyan irányban, hogy hogy lehetne azt messzemenően biztosítani. Ezen cselekményeit, valamint azt, hogy a csoportosulásban december 7-én a tröszt előtt részt vett, és ott hangadó volt, nem elegendő a BHÖ. 1. pont 1. bekezdésének megállapítására. III. r. György András vádlottat illetően a népbíróság megállapítása az, hogy kétségkívül III. r. vádlott több esetben megemlítette a fegyvert, a tankot, a 114 embert, amely konkrét bizonyítást nem nyert, azonban ezek a közlések alkalmasak voltak arra, hogy vádlott-társaiban az elhatározást megerősítse, mégpedig úgy, s abban az irányban, hogy nincsenek egyedül. Ez az 1. pont 1. bekezdésének megállapításához nem elegendő, ez előbbi törvényhely e cselekményen felül még mást feltételez, nevezetesen azt, hogy valaki a csoport létrehozását kezdeményezze, vezesse, vagy támogassa. Ilyen III. r. vádlott részéről nem volt bizonyítható, ellenben bizonyítható az, hogy hajlandónak mutatkozott Mazalin ellenforradalmi csoportjához csatlakozni. Ez a tényállásba foglaltak szerint többféleképpen kifejezésre is jutott. Mindezeket figyelembe véve az a megállapítása a népbíróságnak, hogy III. és IV. r. vádlottakkal szemben az ügyészség által megállapított, törvényben foglalt cselekmény megállapítása nem volt lehetséges, miért is cselekményüket az 1. pont 2. bekezdésében meghatározott tevékeny részvétel bűntettében állapította meg. Hasonlóképpen állapította meg a népbíróság VI. r., VII. r., VIII., IX., X., XL, és XV. r. vádlottak bűnösségét is, mert hisz valamennyien a csoport tagjai 164
