B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet

a hallottak alapján feltétlenül értesíteni kellett volna a hatóságot, hogy Mazalint és csoportját mielőbb felszámolják.

Paulies XIV. r. vádlott védekezésében előadja, hogy nem érzi magát bűnösnek, nem tudott a szervezkedésről, s Bajnóczki lakásán, amikor részt vett, Mazalin hívta el, azonban ott a megbeszélésen nem vett részt, mert miközben a csoport beszélt, ő Bajnóczki feleségével a csoporttól távolabb beszélgetett. Az, hogy ez alkalommal elmondotta, hogy Pesten járt és hogy ott hogyan harcolnak a tankok ellen, minden hátsó gondolat nélkül tette meg, s evvel nem volt célja senkinek a kioktatása, hogy adott esetben mit kell tenni. Azt, hogy Pesten harcolt volna, csupán azért tette és mondotta, mert ávós besúgónak nézték, s így akarta magáról a figyelmet elterelni.

A népbíróság vádlott védekezését nem találta elfogadhatónak, főként azt a részét, hogy Bajnóczki lakásán nem szerzett tudomást a csoport létezéséről. Nem fogadható el ez azért sem, mert hisz ez a találkozás Mazalin György kiszabadulása után jött létre, s feltétlenül gondolnia kellett, hogy Mazalin György által Bajnóczki lakásán megbeszélt találkozó nem a véletlen eredménye. Annál is inkább tudnia kellett, mert hisz őt is Mazalin Györggyel együtt tartóztatták le, de őt kiengedték. Mint pedagógus, reá is vonatkozik a népbíróság ama megállapítása, hogy értelmi képességénél fogva fel kellett volna mérni egy ilyen csoport-megbeszélés létrejöttének lehetőségeit, annak célját, s a megfelelő intézkedést kellett volna megtenni. Védekezésében még szerepel, hogy a pesti harcokban nem vett részt, jóllehet jelen volt a Körút és Tompa utca sarkán, azonban annak dacára, hogy fegyvert is kapott, azt nem használta, sőt ott tartózkodását szovjet katonák védelmére használta fel. A népbíróság ezen védekezést vizsgálta, majd az ügyészség által becsatolt, karhatalom által kiállított igazolvány is e tekintetben Paulies védekezését támasztja alá.

XV. г. В a 1 a h ó Dénes ugyancsak nem érezte magát bűnösnek, a védekezésében arra hivatkozik, hogy tudván Mazalin tüdőbetegségét, nem tartotta fontosnak, hogy Mazalin lakásán jelen legyen, mert félt a TBC-fertőzéstől. Határozottan tagadja, hogy ő Mazalin csoportjának megbeszélésein jelen lett volna. Ezen védekezést megcáfolja a 119. oldalon felvett Mazalin és Fekete vallomása, akik állítják, hogy a megbeszélésen többször jelen volt, és Mazalin vallomása azt bizonyítja, hogy vádlott-társát egy esetben röpcédulák készítésével bízta meg, melynek tartalma „le a Kádár-kormánnyal, többpártrendszert” stb. volt, mely röpcédulákat 80 példányban egyik esetben, míg 30 példányban a másik esetben el is készítette. Tehát ilyen formában Balahó Mazalin utasításának, hogy röpcédulát készítsen, két különböző időpontban tett eleget. Egyébként Balahó Dénes előszeretettel tette félre mindazokat az új tartalommal megjelent röpcédulákat, amelyek

161