B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet

mert Kovács fegyveres csoportról, Maiéterrel tartott kapcsolatáról beszélt, amelyet elképzelhetetlennek tartott, s ezért szinte viccképpen ő is megemlítette ezeket.

Vádlott védekezését a népbíróság a tekintetben elfogadja, hogy a két géppisztoly már korábban be volt jelentve a tatabányai karhatalomnál és arról H. B. akkori karhatalmista is tudott. Ezt egyébként alátámasztja H. B. 128. és 129. oldalon tett vallomása, jóllehet a fegyverek szerzésében előadottakat a népbíróság nem teszi magáévá, mert hisz György András vádlott kihallgatása során az ismételten feltett kérdésekre, hogy hol szerezte a pisztolyt, mindig másképp nyilatkozott. Az, hogy György András nem csatlakozott Mazalin György csoportjához, ez sem fogadható el, mert Mazalin György 44. oldalszám alatt tett vallomása is bizonyítja, hogy több esetben voltak kint Száron, és látogatásuk célja arra irányult, hogy György Andrással megismerkedjenek, miután Kovács Mazalint úgy tájékoztatta, hogy György András bekapcsolódik a csoportba. De hogy György András csatlakozott a Mazalin-csoporthoz, bizonyítja Kovács István II. r. vádlott 16. oldalszámon tett vallomása is, ahol a két fegyver átvétele is, tehát a felfegyverzés is bizonyítható. Rámutat még a népbíróság arra, hogy Mazalin I. r. és György András III. r. vádlottak közötti találkozás december második felében és január elején következett be. Ha György András korábban viccnek is vette volna, amit mondott, de a népbíróság ezt nem fogadja el, vajon mi oka volt arra, hogy januárban megismételje az előrehaladott konszolidálás idején, és január elején az említett 114 ember részére azok élelmezéséhez 100 forintot fogadott el Mazalintól, akit ez alkalommal látott először.

IV. r. Fekete István vádlott védekezésében elmondja, hogy ő nem ismeri el bűnösségét, mert hisz ő csak látszólag csatlakozott Mazalin csoportjához, de nem akart egy úton haladni velük. Célja az volt, hogy ő, mint „kommunista érzelmű dolgozó” beépüljön Mazalinék csoportjába, és ott megtudva a csoport célját, fegyverkészletét, jelentse a karhatalomnak, vagy egyéb illetékes szervnek. Azt, hogy ő bármilyen szabotázscselekményre hívta volna fel a csoport figyelmét, kizártnak tarja, ilyenről szó nem volt, állítása szerint az ügyben nem szereplő, és előtte is ismeretlen személy tett ilyen javaslatot. Mint mondja védekezésében, nem vett részt december 7-én délután a tatabányai bányatröszt épülete előtti csoportosulásban, illetve akkor jelen volt, de ő csak azért ment ki a tröszt épületéből, hogy visszatartsa a tömeget. Hogy miért nem jelentette Mazalinék szervezkedését a hatóságnak, akként nyilatkozik, hogy már nem volt ideje.

Fekete István vádlott védekezését teljes egészében elfogadhatatlannak minősítette a népbíróság, ugyanis Fekete mindenről tudott, ami a csoportban történt, s e csoport összejövetelén nem egyszer ő maga volt az, aki szabotázstevékenységre szólította fel társait. Hogy mennyire aktív volt, ezt támasztja alá Mazalin György jkv. 43.old. alatt tett vallomása, hogy Fekete a munkásmilícia parancsnoki tisztjét akarta magának megszerezni, valamint ugyanezen az oldalon, és a 44. oldalon

155