B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet

felvetett az a körülmény, ahogy Fekete a kormány vezetőjéről nyilatkozott a csoportnak. Fekete átlátszó védekezése ellen szól az is, hogy ő maga is elismerte, mely szerint egy kommunista lakásának kézigránáttal való felrobbantását javasolta, valamint az, hogy a szállítóköteleket vágják el, s így megakadályozzák a szállítást, vagy hogy a külszíni dolgozókat szét kell zavarni, a jelenlévő Mazalin, Kovács, Berényi, Noszek, és Veckinger vádlott-társai vallomása is. Hogy ő a csoportba beépült volna, és erről jelentést kívánt tenni, ennek ellenkezője mivel sem bizonyítható jobban, minthogy Fekete két hónapon keresztül, amikor már az első nap tudomása volt a csoport céljairól, az illetékes hatóságoknak nem jelentette. Jelentéssel már csak akkor próbálkozott, amikor le volt tartóztatva, de ekkor is csak azért, hogy a cellában elkövetett szabálytalanságát palástolja. Azt, hogy ő egyáltalán nem akarta jelenteni, bizonyítja Nedermann József jkv. 127. oldalszám alatt tett vallomása, hogy Fekete részt vett a tröszt előtt szervezett tüntetésben, kiknek a követelésük a karhatalom leváltása volt. S amikor a tüntetés az egyik pártfunkcionáriussal szemben tettlegességre is képes volt, a tömeg egyik része a karhatalmistákat körülfogta, s „piszkos kommunisták, le a kommunistákkal, ki a karhatalomból, csibészek” jelszót használtak, Nedermann József vallomása szerint ezen jelszavak egyik elindítója, és kiabálója Fekete vádlott volt.

Éppen ez előbb említettek bizonyítják, hogy a kommunista munkás megállapítás Feketére nézve nem alkalmas, mert hisz az ellenforradalom idején, sőt a konszolidálás idején is a munkáshatalom ellen tört, egyéni érdekek szem előtt tartásával.

V. г. В á t о r i Pál nem ismeri el bűnösségét, magát csak hibásnak tartja. Védekezése során mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy az elmúlt időben alaptalanul sérelem érte, miáltal őt kizárták a pártból, mondván, hogy az apja kulák. Elmondja, hogy mindig a dolgozó nép érdekében tevékenykedett, és amikor a Komárom Megyei Dolgozók Lapja helyett rendszeresített és forgalomba hozott „Figyelő” ellenforradalmi lap felelős kiadója lett, úgy érzi, hogy ezzel nem csatlakozott az ellenforradalomhoz, mert hisz szabad sajtót akartak létrehozni, amiben mindenki cikket írhatott. Hogy ők a korábbi szerkesztőség bármelyik tagját is el akarták volna távolítani, nem fedi a valóságot. Hibásnak érzi magát, hogy ebben az időben szerzett pisztolyt a későbbi idők folyamán sem adta le, hanem azt lakásán rejtegette, jóllehet védekezésül előadja, hogy nem tudott az 1956. december 11-én megjelent statáriumról. Elismeri, hogy november 6-át követően Mazalin- nal találkozott, és beszélt vele, ez mind azonban csak azért volt, hogy a politikai helyzetet megvitassák, és alkalmakkor könyvet kért tőle. Hogy ebben az időben fegyvert rejtegetett, azért tette, mint mondotta, hogy felesége saját magát esetleges támadásoktól megvédje. Elmondja, hogy Mazalintól nem kapott utasítást, s nem tartozott beszámolással felé, hogy csoportot hozzanak létre.

156