B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet

lehetetlennek látta, azért, mert mint mondja igen nagy számban voltak oroszok Tatabányán, és úgy gondolta, hogy el fog jönni az idő, amikor a nép ismét hangot fog adni a követeléseinek. Az, hogy később - amit vádlott is elismert, - szervezkedés jött létre, egyedül és kizárólag Fekete István IV. r. vádlott november 15-i megjelenésének tudható be. Hivatkozik továbbá arra, hogy a lakásán megjelenők előtt többször mondotta, hogy a lakását figyelik, s nem tartja éppen ebből kifolyólag szerencsésnek a lakásán lévő találkozást. Azt, hogy valakinél a csoport tagjai közül fegyver lett volna, nem sejtette, és nem is tudta. Ilyenről sohasem beszélt, s ilyenek beszervezésére sohasem kért senkit - mondotta.

György Andrással való találkozásukról elmondja, hogy igaz, hogy kint volt György András szári lakásán, azonban arról, hogy azoknak fegyverük van, nem volt tudomása. Ő maga részére sem, a csoport részére sem adott olyan utasítást, hogy fegyvert szerezzenek. Állítja, hogy a tárgyalás napján sem tudja, hogy a csoportnak fegyvere volt. György Andrást szári lakásán csak abból a célból keresték fel, hogy csoportjuk egyik tagjának az ügyben nem szereplő Nagy József részére lakást szerezzen.

Bátori Pállal való kapcsolatára előadja, hogy ő semmilyen utasítást Bátori Pál részére nem adott.

Beismerte azonban Mazalin György, hogy egy csoport ugyan létezett, amelynek tagjai nem tűzték ki célul a sztrájkot, vagy újabb fegyveres felkelést, csupán a lakásán történt találkozások alkalmával csak polemizáltak a politikai helyzetről. Elismeri továbbá a Györggyel történt, és Bátorival történt találkozását, azonban megjegyzi, hogy különösebb cél nélkül történt.

A népbíróság vádlott védekezését nem fogadja el. Mindenekelőtt a népbíróság azzal kíván foglalkozni, hogy Mazalin György, ki a kevés 702 forint fizetésére hivatkozik, nem ez indította őt az ellenforradalmi eseményekbe való bekapcsolódásra, hanem a népbíróság meggyőződése szerint igyekezett magának helyt fogni, mint ahogy az október 27-én sikerült is, hogy megfelelőképpen biztosítsa az elkövetkezendő időkben a megfelelő pozíciót. Ezt azzal támasztja alá a népbíróság, hogy Mazalin a tárgyalás során kijelentette, hogy őt amikor beválasztották az ideiglenes tanácsba, „ez tetszett a hiúságának”, ilyen kijelentés után pedig minden alapot nélkülöz az a védekezés, hogy ő bármilyen tevékenységet a nép érdekében folytatott volna. Mint 21 éves fiatalember 1956. október 26-án a felvonulásban való részvételével, s hangoskodásával megteremtette az előfeltételét, hogy őt később a tanácsba beválasztották. Az, hogy ő szívesen dolgozott kommunista vezetőkkel, nem fogadható el, mert hisz nem egy megnyilvánulása volt olyan, amely kommunistaellenes. Tisztában volt azzal, hogy a népi demokratikus államrendben a

148