Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János
1 Ligday János 51 kancs árát az alkalmazottak részére rögzítették a társaság élelemtáraiban. A cukor havi adagját földalatti munkásoknak havi 1 kg-mal, földfelettieknek 3/4 kg-mal, családtagoknak 1/2 kg-al emelték; a tejet ezentúl közvetlenül a termelőtől kívánták beszerezni, és termelői áron adni a munkásoknak; az elsőrendű ruházati cikkek: fehérnemű, bakancs árát rögzítették; a leggyengébb fizetésűeknek soron kívüli fizetés- emelést adtak, hogy a megfelelő megélhetés mindenkinek biztosíttassék. 1941 tavaszán az esedékes közgyűlési jutalék összege is kisebb volt a szokásosnál: tisztviselők esetében a törzsfizetés 80%-a, segédtisztviselőknél 50%, altiszteknél pedig 15%. Egyúttal a szénjárandóság mennyiségét is csökkenteni kényszerültek. A tisztviselői lakás (három szoba, konyha, fürdőszoba, mosókonyha) 176 q járandóságát 1942-ben 141 q-ra csökkentették, a két szoba-konyhás altiszti lakásét pedig 81 q-ról 66 q-ra mérsékelték, a munkások szénjuttatását azonban változatlanul hagyták. A zsidótörvények bevezetésének következményei A Mák Rt alkalmazásában számos zsidó származású foglalkoztatott volt. (A kimutatások szerint a központi igazgatóság létszáma 136 fő volt, akik közül 71 fő, azaz 52,2% volt zsidónak tekintendő. Az 1938 évi XV. te. az u.n. első zsidótörvény végrehajtásaként előbb csak a zsidónak minősülő alkalmazottak számarányát és a javadalmazásukat kellett csökkenteni. Egy-két amúgy is esedékes nyugdíjazás, és néhány kisebb intézkedés ezt a kérdést még megoldotta, rövidesen azonban újabb szigorító rendelkezések következtek. A részvénytársaság vezetősége igyekezett mindent megtenni, hogy vitéz Vida Jenő örökös felsőházi tagnak, a vállalat igazgatóságban és végrehajtó bizottságban betöltött mandátumai fennmaradhassanak, 1941. augusztus 11-én azonban mégis lemondásra kényszerült. A MÁK Rt. élére Vizer Vilmos és Rehling Konrád tatabányai bányaigazgató került. A feszültségek a tatabányai telepeken is állandósultak. 1940. június 14-én Rehling Konrád értesítette az igazgatóságot, hogy a helybeli nyilasok június 28-ra vagy 29-re meghívták Szálasit, és ugyanakkorra tüntető felvonulást is terveznek. 1940 októberében Tatabányán sztrájk tört ki, amelynek szervezésében az államhatalom megragadására készülő Nyilaskeresztes Párt tevőlegesen vett részt. A sztrájk idején lengyel vendégmunkásokat hoztak. A lengyel munkások teljesítménye nem pótolta a katonai behívások és a munkabeszüntetések miatti termeléscsökkenést. 1941 júliusában a szociáldemokrata párt és a felsőgallai nyilas pártszervezet is értekezletet tartott. A bánya vezetőségének véleménye szerint mindkét értekezlet célja röviden egy szóban volt összefoglalható: izgatás. A szélsőséges jobboldali nyilas párt a németbarátság és a háború mellett agitált, de legfőképpen és egyre nagyobb hangerővel, egyre erőszakosabban igyekezett a közvéleményt a zsidók ellen hangolni. Ezzel ellentétben a baloldali szociáldemokrata párt a háború ellen agitálva arra ösztönözte szimpatizánsait, hogy minél lassabban termeljenek, minél kevesebb erővel dolgozzanak, sok selejtet készítsenek. Katonaként ne harcoljanak, hanem a szovjetekhez pártoljanak át. Csanády László tatabányai bányaigazgató feltétlenül javasolta a belügyminiszter figyelmét ezen körülményekre ráirányítani. A bánya
