Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Ravasz Éva: Réhling Konrád bányaigazgató
30 Réhling Konrád bányaigazgató időkben , mert minden egyéni és általános boldogulásnak a trianoni megcsonkított ország talpra állításának legerősebb alapja és pillére a hit és vallásos érzület.”27 Az egyházközség szervezetileg átfogta az egész bányatelepet. Az egyházközség képviselőtestületének a MÁK Rt. tatabányai alkalmazottai hivatalból voltak tagjai, tehát az összes katolikus tisztviselő és tisztviselőnő, a segédtisztek és a nem katolikus tisztviselők és segédtisztek katolikus nejei, valamint a társulat alkalmazásában álló férfi és nőtanítók. Az egyházközség képviselő testületének alelnökei a bányatelep kerületei szerint a bányatisztekből kerültek ki.28 Az altiszti kar és a munkásállomány képviseletében az igazgatóság jelölése alapján választás útján kerültek tagok a képviselő-testületbe. Megválasztották az egyházgondnokokat, templomatyákat, titkárokat, pénztárosokat, jegyzőket, ellenőröket, tanácstagokat, akik valamennyien a társulat alkalmazásában állottak.29 Az egyházközség megszervezési feladatait lelki, és gyakorlati előkészítését az év elejétől megjelentetett periodika, a Tatabányai Egyházközségi Értesítő látta el, amelyet ingyenesen juttattak el az itt élők számára. Az alakuló ülésen Seedoch Károly prelátus, aki az egyesület szervezési feladatait az igazgató teljes támogatását élvezve végezte, mint az egyházközség egyházi elnöke és az újság szerkesztője hozzájárulást kért a havonta megjelenő Tatabányai Egyházközségi Értesítő kiadási költségeire az egyházközség tagjaitól. A kérelmet a jelenlévők megszavazták. Eddig egyházi adó beszedésére nem volt szükség a bányatelepen, mivel a részvénytársaság kegyúri jogaiból eredően a bányatelep templomainak fenntartási költségeit megoldotta.30 A bányaigazgatóság a fentieken túl egyéb eszközökkel is támogatta a katolikus hitéletet. Évenként indítottak munkásküldöttséget katolikus egyházi rendezvényekre, nagygyűlésekre, körmenetekre Budapestre, vagy Esztergomba. Az esetenként több száz egyenruhás bányászt a vállalat által finanszírozott különvonat szállította a helyszínekre, a családtagok, egyéb résztvevők félárú kedvezménnyel utazhattak. A társulat vezetése Réhling személyével kapcsolatosan nagy vezetői erényének tartotta, hogy Tatabányán a forradalmak után a „nemzetközi politikai irányzatok” teret vesztettek, a munkásokat sikerült kivonni a szakszervezet befolyása alól, és a bányakolóniákon létrehozott munkáskaszinókban a munkásság hazafias, vallásos, a munkaadóval való megértést hirdető irányítást és nevelést kap.31 Ld. 5. kép) 27 Tatabánya. Egyházközségi Értesítő. I. évfolyam. 1929. 9. sz. 5. o. 28 1. kerület Grósz István bányaigazgató, II. kerület Ligday János gépészeti főfelügyelő, III. kerület Véssey Antal felügyelő, IV. kerület, Bajkó Andor főfelügyelő, V. kerület, Horváth Béla gépészfőmémök, Vl.kerület, Kreiten József cementgyári igazgató. Tatabánya Egyházközségi Értesítő. 1929.1. évfolyam 9. sz. 29 Az alakuló ülésen elhangzott elnöki beszéd és a megválasztásra került tagság teljes névsora olvasható az Egyházközségi Értesítőben. I. évfolyam 9. sz. 2-5. o. 30 A munkások jövedelmük szerint fizettek, száz pengőig havi 6, 200 pengőig 10, azon felül 15 fillért. A tisztviselők, segédtisztek és altisztek ennek tízszeresét ajánlották fel előzetesen megtartott gyűlésükön. Elhatározták továbbá, hogy a befolyt hozzájámlásból esetlegesen fennmaradó összegeket szegény sorsúak felruházására fordítják. Tatabánya Egyházközségi Értesítő. 1929. 9. sz. 7. o. 31 MOL. MÁK iratok. Z.254.106. cs. Réhling dosszié. Feljegyzés a m. kir. bányaügyi főtanácsosról. 1936. július 20.
