Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Ravasz Éva: Réhling Konrád bányaigazgató
Réhling Komád bányaigazgató 31 Az egyházközség szervezésében számos egyesület, szövetség működött a bányatelepen, több ezer tagot számon tartva (Credo, Oltáregyesület, Jézus Szent Szíve Társasága, Mária Kongregáció, Katolikus Leányszövetség és Legényegylet, Szívgárda, cserkészet). A munkásság eltávolodása a baloldali értékeket képviselő munkásszervezetektől az országgyűlési választások eredményeiben is tükröződik. Az 1926-os választásokat a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt képviseletében Kocsán Károly nyerte, a szavazatok 70%-ával. A szociáldemokrata Kabók Lajos, az 1922-es választások győztese csak 29%-ot kapott. Megjegyzendő, az MSZDP az egész korszakban nem tudta többé megismételni akkori győzelmét. Az 1935-ben megtartott választásokat egyhangú győzelemmel a kormány pártja, a Nemzeti Egység Párt képviselőjelöltje nyerte. A győzelemhez minden bizonnyal hozzájárult, hogy a párt támogatására Tatabányán 1933 júniusában megalakult a párt választókerületi szervezete, amelynek elnöki tisztét elvállalva, teljes igazgatói súlyával támogatta Réhling a választásokkal kapcsolatos propagandamunkát.32 (Ld. 6. kép) Horthy Miklós kormányzó 1930. augusztus 28-án ismét meglátogatta a bánya- és ipartelepeket. A látogatás apropója a társulat új és jelentős nagyságrendet képviselő fejlesztéseinek megtekintése volt. Vida Jenő vezérigazgató, felsőházi tag és Rehling Konrád kíséretében meglátogatta az újonnan épített beruházást, a bauxitce- ment-gyárat, a karbidgyárat, körbekocsizva a telepeken felkereste a munkáskaszinót, a néhány éve épített gőz- és gyógyfürdőt, megkoszorúzta a Népház parkjában felállított világháborús emlékművet és meglátogatott egy bányászotthont is, valamint az újonnan felépített templomot. A kormányzó a fogadásakor elmondott beszédében kifejtette, hogy a válság miatt az egész világon nehéz a gazdasági helyzet, és a legnehezebb a munkásságé, de figyelmeztetett arra, hogy a problémákat nem szabad az utcára vinni, „mert ez bűn lehet az egész nemzet, az egész társadalom ellen, és a kormány ilyen törekvésekkel szemben tudni fogja a kötelességét.” Seedoch V. Károly prelátus kormányzót köszöntő beszédében visszautalt a tíz évvel ezelőtti, 1919. őszi látogatásra, amikor a kormányzó beszédében megfenyegette a munkásokat a bolsevizmus alatti magatartásáért, és kifejezte abbéli reményét, a mai napon látottak meggyőzték a kormányzót arról, hogy a bolsevizmusért nem a bányamunkások, hanem az istentelen és hazátlan politikai vezetők a felelősek.33 1936-ban a Magyar Közigazgatástudományi Kutató Intézet a modem szociológia módszereivel felmérte a tatai járás településeinek helyzetét. Az intézet igazgatója a tatai születésű Magyary Zoltán professzor, aki a kutatások kezdeményezője és vezetője, akinek meggyőződése volt a magyar közigazgatás radikális átalakításának szükségessége, levélben kérte Réhling engedélyét a telepen lefolytatandó felmérés engedélyezésére. Az igazgató bizalmas levélben tájékoztatta Vida Jenő vezérigazgatót és kérte a társulat számára helyes álláspont kialakítását a vizsgálatokkal kapcsolatban. A vezérigazgató, miután a megye vezetésénél és magas kormánykörökben tájékozódott, hozzájárult a telepeken való munka elvégzéséhez. Magyary professzor j2 A választási adatok Hubai i.m., Réhling személyi dossziéja: MOL.MAK Rt. iratok Z-254. 95. cs. 33 Tatabánya. Egyházközségi Értesítő. 1930. 8. sz.
