Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Ravasz Éva: Réhling Konrád bányaigazgató
Réhling Komád bányaigazgató 29 Tatabányán adott át. 1934-ben a második nagy kolónián, a VI-os telepen is megépült egy katolikus imaház. Az 1912-ben átadott ótelepi Szt. István templommal együtt már öt templom és imaház szolgálta az itt élők hitéletét a MÁK kegyúri jogai alapján. Szigorú, a munka és a hatalom igényei által kialakított hierarchikus rend uralkodott a bányatelepeken, amely rendnek a keretei közé szorította a bányavezetés, a termelés a mindennapok és az ünnepek világát. 1930-ban ünnepélyes keretek között avatták fel Réhling Konrád portréját az újtelepi munkáskaszinó biliárdtermében. Az általa kialakított függőségi viszony, párosulva a telepen élők állandó megfigyelésével és fegyelmi rendjével, lehetővé tette, hogy az egyáltalán nem könnyű években, a két világháború közötti korszakban eredményesen tudta vezetni a bánya- és ipartelepeket. Pozíciója stabilitásához minden bizonnyal hozzájárult a részvénytársaság felső vezetése iránt feltétlen lojalitás és hűség.26 (Ld. 4. kép) Olvasókört alapított 1921-ben, a bányák és üzemek vezetői, bányatisztek és altisztek részvételével. A tablón látható férfiak valamennyien azok, akik akkor Tatabányán valakinek számítottak. A képaláírások beszédesek. Számos, ma is előforduló családnevet találunk a névsorban (Jahn, Ivancsics, Petricsek, Szauer, Szőke, Pintár stb.), ami azt is jelenti, hogy a századforduló körül idetelepült családok meggyökeresedtek. Az igazgató alapította bányavezetők olvasóköre például kívánt szolgálni az altisztek, munkások előtt, hogy a számukra épített vállalati kaszinók nemcsak a szórakozás, hanem a művelődés, az ismeretterjesztés házai is. Ily módon a társulat választékot kínált az itt élőknek, hiszen a szociáldemokrácia vállalt célja volt egyebek között a munkások művelődésének, kulturális igényeinek felkeltése és kielégítése. Ezt a célt szolgálta az 1926-ban Felsőgallán, az egyik legnagyobb bányászkolónia mellett a szociáldemokrata párt és a bányamunkás szakszervezet tagdíjaiból felépített Bányamunkás Otthon, színjátszásra, előadások rendezésére, vigalmi estek megtartására alkalmas nagytermével, könyvtárszobával. A munkásotthon szomszédságában működött a párthoz és a szakszervezethez kapcsolódó Hangya Fogyasztási Szövetkezet vegyesboltja. 1929. október 13-án a részvénytársaság beruházásában művelődési célokra épült 750 férőhelyes Népház nagytermében megalakult a Tatabányai Katholikus Egyház- község. Az alakuló ülésre meghívottak az egyházközség világi elnöki tisztére egyhangúlag az egyházközség megszervezésében protagonista szerepet vállaló Réhling Konrádot választották, aki beszédében meghatározta az egyesülés legfőbb céljait, amely a szegények megsegítésén túl a katolikus hit és valláserkölcs erősítése, az el- tévelyedettek felvilágosítása, meggyőzése és helyes útra terelése. Elnöki beszédében a következőképp fogalmazta meg az egyházközség törekvéseit: „...a hitet megvalla- ni, benne élni s annak erősítése céljából összefogni elsőrendű szükségesség a mai 26 A tatabányai szénipari iskolában Vida Jenő vezérigazgató arcképének leleplezése alkalmából mondott beszéde. 1924. június. MOL. Z-254. 129. cs. Vida Jenő dosszié.
