Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Ravasz Éva: Réhling Konrád bányaigazgató
26 Réhling Konrád bányaigazgató A fővezér válaszában jogtalannak tartotta a bányászok követeléseit és kifejezte bizalmatlanságát a bányászok és a munkásosztály egésze iránt. Megfogalmazta azt a meggyőződését, hogy a pártpolitika, a sztrájkok ideje, az önös munkásérdekek érvényesítésének ideje elmúlt, most a hazát kell a sírból visszarántani. Beszédében elhangzott egy, a társulat tulajdonosainak és a munkásságnak egyaránt szóló nyílt fenyegetés, amennyiben nem emelkedik a széntermelés, sor kerülhet a bányák államosítására. 20 A Tatabányai bánya- és ipartelepek élén (1920-1942) Mint említettük, Tiles János bányaigazgató 1919 nyarán súlyosan megbetegedett, távollétében ideiglenes megbízottként Réhling látta el a vezetői feladatokat. Miután Ti les felgyógyult, azonban a közvetlen bányaszolgálattal járó fizikai terheket vállalni nem tudta, Budapestre, a részvénytársaság központi igazgatóságára helyezték, műszaki igazgatónak. Réhling Konrádot 1920. január 1-jétől kinevezték a tatabányai bánya- és ipartelepek vezetőjének, aki ezt a pozíciót több mint két évtizedig töltötte be.21 Igazgatóságának első esztendeit a vesztett világháború következményei súlyos gondokkal terhelték. A trianoni határok miatt az ország ipari struktúrája egyensúlyát vesztette, emiatt nehezen indult be a gazdaság, kevesebb ipari szénre volt szükség. Egyébként is csak az évtized közepétől érte el a széntermelés az utolsó békeév eredményeit, amelynek okai a fentieken túl az óriási infláció okozta élelmiszer és ipari nyersanyaghiányban keresendők. A vállalat nem munkás elbocsátásokkal reagált a helyzetre, hanem átmenetileg munkaszüneti napokat iktatott a munkahétbe, és a napi munkaidőt is megfelezte. Ezáltal csökkentek a keresetek, tovább romlott az életszínvonal és növekedett a munkások elégedetlensége. Számos bányászcsalád kivándorolt az országból, elsősorban Franciaország és Belgium bányavidékeire, megfelelőbb élet és munkakörülményeket keresve. A munkások elégedetlenségüket gyakran fejezték ki lokális, vagy az egész telepre kiterjedő munkabeszüntetésekkel. A két legnagyobb, az öt héten át tartó 1924-es országos bányász-sztrájk, majd az 1925. évi munkabeszüntetés, amely a munkaidő meghosszabbítása miatt tört ki, és tíz hétig tartott, amíg a bányászok és a munkaadók közötti megegyezés a szakszervezeti vezetők közvetítésével megszületett. A részvénytársaság vezetése szociális intézkedésekkel próbált az általános nyomorúságon enyhíteni (ingyen tej-akció a növekvő csecsemőhalandóság csökkentésére, gyermek-védőnőhálózat kiépítése, a legszegényebb családok részére ruha és ci20 In: Romsics. Turbucz Ignác: A Horthy kultusz. 143-144. o. Bp. 2009. Horthy Esztergomban. Tudósítások. Esztergom politikai napilap, 1919. nov. 11. Szózat. 1919. november 14. Horthy Miklós Tatabányán. A fővezér beszéde a bányászokhoz. 21 MÓL. MÁK Rt. iratok. Z-965. Levelezés.
