Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Tatár Imre: Emlékezés a bánhidai munkatáborra (1940–1944)
Emlékezés a bánhidai munkatáborra 119 emberirtást. (Erre bennünket közvetlenül érintő példát mondok majd el a Bánhida utóéletéről szóló részben.) Kettéválik az ország más értelemben is: Szálasiék ugyan felbomlasztják az addigi munkaszolgálatos rendszert, de azok a századok, amelyeknek sikerül fenntartani integritásukat, meg tudják őrizni a legénység életét is. Mi több, most már maga a hadügyminisztérium szervez behívásokat, hogy munkásszázadok keretében megóvhassa zsidó férfiak életét. Ezzel befejeztem annak a háttérnek, azoknak a történelmi körülményeknek a felfestését, melyek közepette a bánhidai munkatábor is élt. Térjünk hát vissza az erőműhöz, ahhoz az időhöz, amikor én itt a munkát elkezdtem, 1941-hez. Élet a barakkokban és a tavon A nádas A legkönnyebb és legkellemesebb munka a szivattyúházi ügyelet volt. A tó egyik oldalán az erőmű nem túlságosan szép látványa, körül viz, mögötte nádas, a harmincas évek végén még szinte érintetlenül: halak, békák, vízimadarak. Aki olyan szerencsés volt, hogy a szivattyúházhoz került (csak néhány öregkatonának jutott ez a kiváltság) szabadabbnak érezhette magát. Arra kellett ügyelnie, hogy működjön a motor. Akkoriban, 1941-től két-három évig bővítették a bánhidai erőművet, s mert a több turbina több hűtővizet kívánt, meg kellett nagyobbítani a tavat: ide helyezték a II/4-es munkaszolgálatos századot 1941 végén, néhány hetes komáromi átmenet után engem is. Visszaemlékezéseimnek ehhez a részéhez érve beszélgettem hajdani bánhidai bajtársakkal, köztük Keresztes Tiborral (aki mint a Közgazdasági és Jogi Kiadó igazgatója ment a nyolcvanas évek elején nyugdíjba), s a múlt idézgetése közben ezt mondta:- Te, ez értelmes munka volt!- Értelmes? - csodálkoztam rá. De aztán igazat adtam neki. Valóban, önmagában mérve. Célja volt, hol igen kemény, hol könnyebb feladatokkal, de tudtuk mit csinálunk, megtanultunk egyet, s mást, és szükség volt ránk. Ha az olvasó ma elmegy Tatára, és nem Tata felé halad tovább, hanem lekanyarodik Kömye irányába, megtalálja az erőművet és mellette a tavat. Partján, amelyet mi építettünk, rézsűztünk, pátyolgattunk, hétvégi horgászházak sorakoznak egymás hegy én-hátán. Csak az öregek emlékeznek arra, hogy ez a megnagyobbított tó a II/4-es közérdekű munkaszolgálatos század keze nyomát viseli. Az értelmes jelzőért mégis némi magyarázattal tartozom. A rendszert, amely bennünket sárga karszalagos, kiszolgáltatott lapátolókká minősített, természetesen nem tartottuk s nem neveztük értelmesnek... Csak ha a bánhidai munkát a politikai körülményektől elvonatkoztatom. Értelmes munka - mondtuk. Ha eltekintünk az akkori világhelyzettől és a magyar valóságtól. Az olvasó a következő oldalakon a háborús évekről, egy zsidó munkásszázad életéről kap képet az én élményeimmel kapcsolatosan.
