Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Virilisták szerepe és jelentősége Szekszárd város életében (1905-1914)

ami szinte el is hanyagolható. Szekszárd népességének felét adó réteg­ből csak Szászy Antal (1905-1908) és Új János Grósz (1906) - és en­nek özvegye (1913-1914)- került a rendes tagok közé. 12 Ha azt vesszük szemügyre, hogy a virilisták fentebb ismertetett foglalkozáscsoportok szerint rétegződése időben miképp alakult ki, 1872-től a következő folyamatokat jelölhetjük meg. 13 A vármegyei vi­rilis listákat kielemezve elmondható, hogy két, dinamikájában igen visszafogott folyamat, az értelmiség csekély súlyvesztése, illetve az iparosság képviseletének kis mértékű erősödése mellett a kereskedők dinamikus előretörésének lehetünk a tanúi. Leegyszerűsítve akár az is mondható, hogy a szekszárdiak megyei virilisek közti számának növe­kedése a kereskedőknek volt köszönhető, számuk ui. az 1872. évi ket­tőről 1913-ra 12-re emelkedett. 14 A kereskedők számának növekedése párhuzamos volt egy másik folyamattal, az 1848-49 előtt gyökeresen eltérő jogi-társadalmi hely­zetben lévő rétegek - a privilegizált nemesség és a diszkriminált zsidó­ság - virilisták közti jelenlétének kiegyenlítődésével. Ez mind számuk­ra, mind foglalkozások szerint megoszlásukra igaz. 15 Míg a zsidóság elitjének gazdasági tevékenysége az 1870-80-as években még a kereskedelemre, vállalkozásra és földbérleten történő gazdálkodásra (pl. Leopoldok) szorítkozott, az 1900-10-es esztendőkben már az értel­miségi foglalkozásokban (Id. dr. Leopold Koméi, dr. Pinitzer Béla, dr. Albers Rezső, dr. Spányi Leó, dr. Gulyás József ügyvédek, dr. Spitzer Manó orvos) is képviseltették magukat. Póttagként még heten - és kettejük özvegye - kerültek fel a virilis jegyzékre, de közülük - póttagok közti előkelő helye (4.) miatt - vélhetően csak Vesztergombi István vehetett részt a képviselőtestület munkájában, 1906-ban. Ezt a vármegye virilis listáit felhasználva tehetjük meg, ahol az 1870-es évek eleji 30 körüliről az 1910-es évekre 40 felé emelkedett a szekszárdi illetőségű virilisek száma. Erre egyrészt azért van szükség, mert az 1905 előtti Szekszárd nagyközségi virilisták jegyzéke csak elvétve, az újságokban fellelhetők, másrészt a községi viri­listák húszban meghúzott számához képest, a megyei virilis jegyzékek a szekszárdi elit szélesebb köréről szolgálnak információval. Persze figyelembe kell vennünk, hogy 1872-ben négy vállalkozó is volt a virilisták között, akik közt nem egy kereskedelmi tevékenységet is folytatott. CSEKŐ, 2002. 149-154. p A nemesi származásúak ekkor jellemzően az értelmiségi foglakozásokból (különö­sen a jogi pályák, vármegyei tisztviselők) kerültek a virilisták közé, de ezt jelentős mértékben földbirtokuk tette lehetővé.

Next

/
Thumbnails
Contents