Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Kaczián János: Szekszárd nagyközség rendezett tanácsú várossá alakulása 1905

dést. „Ennek okának kell lenni s ezt az okot nekünk keresnünk kell, de nem csak keresnünk, hanem mindenáron és feltétlenül meg is kell találnunk." A szekszárdi borok jók és tartósak. A régi szőlők pusztulása után a síkon is telepített szőlők bora azonban nem jó. Az előadó a hegyi borok termelőinek összefogását sürgette, mely borok értékesítéséhez külföldi nagykereskedők kellenek. Tapasztalat mutatta, hogy oda igyekeznek a kereskedők, ahol egy helyen nagy mennyiséget találnak, „egy nagykereskedő már csak inkább ilyen helyekre megy bevásárolni, minthogy az ország legkomiszabb vasútján ide döcögtesse magát... végig járja szúr alkjainkat, hogy itt 10-20 hektó olyan bort vegyen, amely minden pincében és minden hordóban, más meg más ízű" Érthető szomorúsággal, de a megoldást várva hallgatták a szőlősgazdák az intelmeket: „ha az utóbbi időben fejlődtünk is sok tekintetben...de a ránk nézve legfontosabb dologban, a pince és a borkereskedésben teljesen elmaradtunk." A bajokat sorolva, Hermann kemény szavakkal folytatta: „a mi bor- és pincekezelésünk a modern pincekezeléssel szemben épp olyan arányban áll, mint a fatengelyes szekér a 120 kilométer sebességű automobillal szemben." Szövetkezni kell! ez lett a jelszó. A legjobb fekvésű szőlőtulajdonosok szövetkezésére van tehát szükség. A társulás működését Hermann úgy képzelte el, hogy a gazdák beadják a szőlőt, arról utalványt kapnak, majd a haszonból a beadás arányában részesednek. Közben „végig utaznánk mi egész Európa minden egyes olyan borkereskedőjét, aki magyar bort használhat, és megtudakolnánk tőlük, még jóval szüret előtt, hogy milyen borra lesz leginkább szükségük és ahhoz fogunk alkalmazkodni...." A borokat modern berendezéssel, tanult szakemberek kezelnék. Mindenki tudta, hogy sok bor megy veszendőbe, elfolyik, megromlik, ellopják. Ez a kár is csökkenne, a szakemberek rendes bért kapnának. A tanácskozás résztvevői lelkesen pártolták a tervet, szövetkezet létrehozásáról döntöttek. Jeles gazdákból 25 tagú bizottságot alakítottak, beválasztva Boda Vilmost és Hermann Frigyest is. A bortermelő dunántúli városok - Szekszárd versenytársai - a feudalizmus idején szabad királyi város rangot kaptak. Hozzáértő bortermelők tudták, hogy miért romlott a szekszárdi bor hírneve. TMK 1908. július 30/2.