Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)
Kaczián János: Szekszárd nagyközség rendezett tanácsú várossá alakulása 1905
tot ért, ami a város éves költségvetésének kétszeresét meghaladó holt tőkét jelentett. A bevétel éppúgy hiányzott a mindennapok megélhetési költségeihez, mint a szőlőmüvelés és bortermelés korszerűsítéséhez szükséges befektetéshez. Hiányzott a bevétel a helyi kereskedők és iparosok pénzforgalmából is, a gyarapodásra és a művelődésre szánt lehetséges kiadásokat most nem is említve. 5 A jó minőségű szekszárdi borok értékesítési esélyeit rontotta a mesterséges borok széles körben terjedő készítése és forgalmazása. Különösen a filoxéra vész idején vált nagy méretűvé a borhamisítás. Az elszegényedő bortermelő gazdák mellett a vagyont gyűjtő borkereskedők üzleteltek, elsősorban az olcsó olasz borokkal. Tilalomfát az 1893-as (XXIII.) bortörvény állított, némi védelmet nyújtva a hamisítókkal és a kereskedőkkel szembeni küzdelemben. A törvény végrehajtásához ún. borellenőrző bizottságokat állítottak fel. A Szekszárd és környékét ellenőrző bizottság elnökévé Tóth Károlyt, a Dunavédgát-társulat mérnökét választották meg, akit kiemelkedő képességű, kezdeményező, a város egészének érdekeit is jól képviselő szakemberként ismertek. 6 Ezekben az évtizedekben jelentős borkereskedő vállalkozó nem jött Szekszárdra. Borügynökök útján a pozsonyi székhelyű Palugyay és Fia borkereskedő cég és a Nemzetközi Borkereskedelmi Rt. vásárolta fel a szekszárdi vörösbort. 57 Hiába sajnálkoztak a szőlősgazdák, emlegetve a pár évtizede szüret után jókedvű Szekszárdot, amikor még jöttek a kereskedők. Akkor tavaszra alig maradt eladó bor. „Most szüretkor van csak vigalom, - mondták évről évre - utána szomorúság, mert nem veszik borainkat." 5 * A sajtó szerint ennek okozói maguk a gazdák. A búzatermő földek ontották a silány borokat és azok kerültek külföldre. Hozzáértők szövetkezet alakítását sürgették, abban látták a megoldást a hegyi borok védelmére. Erre történt kísérlet 1904 tavaszán a 55 TVM. 1903. 02.22/3. Az átlagár 17-28 forint, a legdrágább a vörösbor. 56 TMÖL: Kjfszb. 8273/1904.; Szekszárdot képviselő tagok Fehér Károly mérnök, Molnár József, a Gazdasági Egylet titkára, Steindörfer József szőlőbirtokos és Imbert Ferenc mértékhitelesítő. TÖTTŐS, 1978: szerint a szekszárdi borvidék rekonstrukciója 1910 körül lényegében befejeződött. 57 NAGY, 1976: TMÖL Kézirattár 1976/3. 58 Ké. 1906. február 10/5.
