Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)
Aradi Gábor: A telefonhálózat kiépítése Szekszárdon
államépítészeti hivatal közötti távbeszélő. Szerintük túl közel került egymáshoz a tűzjelző telefon szigetelője és a vármegyei telefon sodronya. Szeles, zivataros időben, amikor a tűzjelzőre a legnagyobb szükség volna, összeérhetnek, megnehezítenék a riasztást. 31 32 A panaszok orvoslása és más egyéb (tulajdonjogi ) problémák megoldása elhúzódott. Végül csak többszöri nekifutásra, 1892. november végén készült el az összes pozitív nyilatkozat. Az újabb, most már jogerős engedély ezután 1892. december 17-én kelteződött. 33 Az államépítészeti hivatal és a vármegyeháza között kiépült első hivatalos telefonvonal sokáig tartó, tekervényes engedélyezési ügye éppen csak lezárult, amikor újabb nyomvonalat kellett jóváhagyatni az országos hatóságokkal. Ez a tortúra aztán több éven keresztül újra és újra megismétlődött, mert a hivatal - volt mikor egy évben kétszer is - rendszeresen költözködött. Ezek sorában az első 1893. április 24-én volt, amikor az államépítészeti hivatal székhelyét a Goldberger-féle házba tették át. 1897. június 24-én újabb székhelyváltás volt - Vásártér, 184. számú ház. 1898. szeptemberében újra költözés. Vállalni kellett az ismételt kérvényezési és telefonátkötést, mert ekkor a folyamatban lévő nagyarányú útépítkezések miatt elengedhetetlen volt a mindennapi kapcsolat a két hivatal között. A belső szerelési munkákat rendszeresen Debulay lakatos mester végezte, mint „ a vármegye ilynemű munkálatait végző rendes vállalkozója". Természetesen nemcsak a költözéskor szükséges átszerelési munkákat végezte. A kereskedelmi miniszter 1909. december 2-án kelt engedélye alapján 10 évre magánhasználatú telefont szerelhetett össze megrendelője számára. Az államépítészeti hivatallal kötött egyezség szerint három állomást (egyet-egyet az alispáni hivatalban, a megyei Irattárban és a Pénzügyigazgatóságon lévő számvevőségen) kellett felállítania, illetve összekapcsolnia. A telefonállomásokat halló szerkezettel, kettős jeladó csengővel, hajtószerkezettel, beszélő és halló Uo. Özv. Sass Istvánné, Ferdinánd József és Gottlieb Jakab azért tagadta meg a beleegyezést, mert nem az övék, hanem Leicht Lajosé volt a 131. számú ház. A tulajdonos, Leicht megadta a beleegyezést. TMÖL AI 843/1925. 1892. okt. 3. okt. 26. nov. 24. dec. 17.
