Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Cserna Anna: A város hivatala (1905-1929)

tákban, véleményadási kötelezettséggel felruházott városi tisztségviselő. Őrködött a törvények, a törvény erejével bíró szokások felett a hivatali szféra minden szintjén. A közgyűlésen a széksértő képviselő ellen megtorlást, bírság kiszabását indítványozhatta. Az árvaszéki és gyámsági teendőit a belügyminiszter által kiadott 128000/1902. számú gyámügyviteli szabályzat szabta meg. A törvényes keretek között magán ügyletekkel is foglalkozhatott.

44 Számvevő-mérnök Eredetileg a számvevői és a mérnöki hatáskörbe utalt munkákat egy személy feladatkörében képzelték el. E tisztség viselője egyúttal tagja és előadója volt az építési bizottságnak is. A számvevői feladatokat a város és a különféle alapok számadásainak felülvizsgálásában, jelentés kötelezettségben, a számlák, a nyugták helyességének megállapításában, a pénzkezelés korrektségéért való vagyoni felelősségben jelölték meg. A mérnöki ismeretekre a magán építkezések szemléjekor, az építési szabályok betartatása esetén, a középületek, az utak karbantartásakor, a középületek, a középítkezések terveinek és költségvetéseinek elkészítésekor hasznosult.

45 Végül is már 1908-tól a város a számvevői és a mérnöki tisztre is külön személyt foglalkoztatott. Majd a főmérnöki és a főszámvevői cím adományozása a munkakörök további kiegészítését eredményezte. A főmérnök dolgát növelte az utcák, terek szabályozása, a közvilágítás, a középítéseken a munkák irányítása, a városi birtokok felmérése, a térképkészítés, a kisajátítások. A főszámvevő pedig ellenőrizte az adók könyvelését, általában a könyvelés szabályosságáért felelt. A gyámpénztáron kívül felülvizsgálta a városi üzemek számvitelét is. Sőt 1921-től a háború alatt elmaradt munkák elvégzésére, illetve a sokféle számadási alapok kezelésére még egy számvevői állást rendszeresítettek.

46