Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)
Cserna Anna: A város hivatala (1905-1929)
iránti bizalom kinyilvánítását, ami felért egy bocsánatkéréssel. A „félreértéseken alapuló" konfliktus helyzet Vendel István megkövetésével feloldódott, és egyben öt felhatalmazták a városfejlesztő program kivitelezésére. 7 Az eset kapcsán bizonyítást nyert, hogy a polgármesteri tisztség óriási hatalom lehet egy Vendel István karakterű egyén esetében akár a testülettel szemben is. Városi tanács A törvény csupán a tanács tagjait sorolta fel, és nem szólt a szervezetéről, a hatásköréről, az egyéb hatóságokkal való viszonyáról, mindezeket a helyi szabályrendelet pótolta. A tanács elsőfokú közigazgatási hatóságként eljárt mindazon ügyekben, amelyeket a törvények és rendeletek előírtak. Tagjai a polgármester, a főjegyző, a tanácsnokok, a rendőrkapitány, a főügyész, az ügyvezető orvos testületileg intézték az ügyeket. A tanács hatásköre kiterjedt a képviselő-testület által hozzáutalt ügyekre, a közgyűlés tárgyainak előkészítésére, a városi vagyon leltárának vezetésére, a költségvetés elkészítésére, az adó-, közmunkák felügyeletére, a városi háztartásra és pénzkezelésre, kereskedelmi, ipari és építkezési ügyekre, települési, kórházi, szegény ügyek ellátására, utak, a városi épületek karbantartására, stb... Hetente tartott üléseiken születtek meg az érdemleges, vagy elvi megállapodást igénylő döntések a megbízott tanácsnokok, tisztviselők elővezetése alapján. Az ügymenet gyorsítása érdekében, a hatósági megkereséseket, kollegális megállapodást nem igénylő-, valamint a folyó 28 ügyeket ülésen kívül intézték. Árvaszék Sajátos szervezeti formának is tekinthető árvaszék a gyámhatósági feladatokat látta el a rendezett tanácsú város hatósága területén. Önálló apparátussal nem rendelkezett, az elöljárókból tevődött össze a testülete. Az árvaszék elnöki tisztét szintén a polgármester töltötte be, amelyben szavazati joggal a tanácsnokok, a TMÖL, SZRTV. JKV. 184/1928. TÖRVÉNY, 1886. 63.§, SZABÁLYRENDELET 111/1913. 16-21.§