Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Cserna Anna: A város hivatala (1905-1929)

felül. Ősszel pedig a költségvetés megtárgyalására került sor. A nyilvánosság előtt zajló rendkívüli közgyűléseik összehívását az ügyek fontossága, sokasága határozta meg. A tisztviselők választását, a díszközgyűlések alkalmait a testület nagyobb létszámmal tisztelte meg. A határozathozatalok azt tanúsították, hogy igazán jelentős ügyeknél sem teljes, illetve számottevő a tagok jelenléte, úgy 15-100 között mozgott a tagok létszáma a rendkívüli közgyűléseken. Általában név szerint szavaztak, és az igennel-nemmel szavazott képviselő-testületi tagok neveit felvették a testületi jegyzőkönyvbe. A tartózkodás ritkán fordult elő. Az üléseket a polgármester, vagy annak helyettese, a főjegyző és a rendőrkapitány vezette le a napirendben rögzített tárgyak sorrendjében. A tisztviselők nem csupán a tárgyalandó témák előterjesztőiként, hanem a szavazati joguk alapján is részt vettek a tanácskozásokon. A rendőrfőkapitány azonban a város pénz-, vagyoni ügyeiben nem szavazhatott.

25 A testületi munkát nemcsak a Szulimán György, a Boda Vilmos, a Leopold Kornél felkészültségű, vitakészségű, karizmatikus képviselők határozták meg, hanem a mindenkori polgármester részben a tiszténél fogva, részben személyes kvalitásai alapján. Az ügyészválasztás története tanulságosnak mondható 1928-ból. Egyébként politikától mentes, kormánypárti testület egyensúlya ekkor kibillent. A tisztújító széket bezáró Szévald Oszkár alispán szavai sejtették mekkora vihart kavart a tisztségre jelölt Kuncer Jenő és Bús Lajos személye. Az alispán a pártoskodás befejezésére intette a testületet, mert „a megválasztott tisztviselő nem egy pártnak, hanem az egész város közönségének tisztviselője"

26 A történet inkább Vendel István polgármesterről szólt, aki ugyanis Kuncer Jenő megválasztását a személye elleni merényletként fogta fel. A nézetkülönbségeken kívül Vendel István emberi gyengeségei, befolyásának mélységei is felvillantak. A hiúságában megbántott, az ellenmondást nehezen tűrő polgármester a város első embereként nehezményezte a testület megosztottságát. Kiss István és több képviselőtársa indítványozta a megsértődött polgármester TÖRVÉNY, 1886. 55-61.§, TMÖL, SZABÁLYRENDELET 40/1905. 138.§, 111/1913.4-11. §,SZRTV. JKV. 2/1908. TMÖL, SZRTV. JKV. 181/1928.