Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Virilisták szerepe és jelentősége Szekszárd város életében (1905-1914)

századfordulótól olyan, jellemzően a polgári életvitelű rétegek igényét kielégítő - és egyúttal a város eladósodásával járó - nagyberuházások történtek, mint a gimnázium, polgári leányiskola, óvodák építése, vagy a - végeredményben szintén ideszámítható - villamosítás és aszfaltozás. Mivel Szekszárd népességének felét 1910-ben is a mezőgazdaságban dolgozók tették ki, a kisgazdák, és személy szerint Szulimán György által vezetett visszafejlesztési mozgalom jelentős méreteket öltött, a városi szervezet létére, Szekszárd városi rangjára is komoly veszélyt jelentett. Ennek látványos megnyilvánulása a kisgazdák által rendezett, 1913. június 29-én tartott népgyűlés volt, amelyen a résztvevők a nagyközségé való visszafejlesztést elfogadták, a végrehajtására pedig egy százfős bizottságot választottak.

100 Miután a választott képviselőtestületi tagok nagy többsége tagja volt a százas bizottságnak, nyilvánvaló volt, hogy a virilistákra vár a feladat, hogy a képviselőtestületben a város visszafejlesztését megakadályozzák. A virilisták jelentős része ekképp is tett, a visszafejlesztés ellen szavazott, mikor azt a képviselőtestület tárgyalta. A növekvő pótadót azonban ők is aggodalommal szemlélték. Sőt, a szabadelvű városi elit lapja, a Tolnavármegye és a Közérdek ebben a helyzetben az előbbiből eredő elégedetlenséget, illetve a városvisszafejlesztő mozgalmat is érthetőnek tartotta.

101 Azonban a mozgalom célját helytelennek és elhamarkodottnak vélte. A várossá válás óta megvalósított beruházásokat (jéggyár, polgári leányiskola, két óvoda építése, Séd-patak szabályozása, városháza korszerűsítése, polgári fiúiskola felszerelése, villamosmű bővítése, artézi kút fúrása) szükségesnek és eredményes102 nek, az ezek miatt keletkezett adóságot kezelhetőnek tartotta. A Bíztatásként a szónok Szulimán György tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a kisgazdák által tájékozódás céljából köröztetett, előzetes íveket aláírók által fizetett adó a visszaminősítéshez bőven elégséges arányát, 70 %-át tette ki a város lakossága által fizetett adónak. Ilyen mértékű aláírás valószínűsége azért kétséges. TMK 1913. július 6. 1-2. p. „Bár a tökéletesebbről-tökéletlenebbre való visszafejlődésnek sohasem voltunk és leszünk barátai, nem tudunk pálcát törni azok fölött, akik a városon való segítés egyetlen és utolsó eszközének, a nagyközséggé való visszafejlődést hirdetik. " - írta. a lap augusztus 25-i vezércikkében. A város kölcsönadósága ekkor összesen 775000 korona volt. TVMK 1913. október 30. 1-2. p., Ezzel szemben Szulimán és a városvisszafejlesztők az eladósodást súlyosnak tartották, minek következtében a tervezett csatomázást, vízvezetéképítést is ellenezték. Az adóságok, ezáltal a pótadó növekedésétől való