Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Virilisták szerepe és jelentősége Szekszárd város életében (1905-1914)

szemben az értelmiségiek feltűnő kis számú megválasztása áll (1905: 4, 1908: 6 fő).

89 A fentiekből következően a többi várostól eltérő, sajátos, összetételét tekintve egyúttal végletes megosztottság jellemezte Szekszárd korabeli képviselőtestületeit, mely a fentebb említett, a város társadalmában lévő szociokulturális törésvonal szerint húzódott: míg a választottak egyöntetűen a mezővárosi blokkból, addig a virilisták elsöprő többsége az „intelligenciából", a „kabátosok" közül, tehát a városi blokkból került ki.

90 A különböző gazdasági létformából, életvitelből és mentalitásból értelemszerűen eltérő érdekek, szándékok, preferenciák, település jövőjére vonatkozó elképzelések adódtak, melyek konfliktusokhoz vezet(het)tek.

91 A korabeli várospolitika viszonylagos nyugalma sokáig a virilisták dominanciájának volt köszönhető. Meggyőződésem, hogy a várossá váláshoz szükséges többség mezőgazdasági blokkon belüli biztosítása is jelentős részben a virilisták meggyőzőképességének, különösképp Boda Vilmos fellépésének volt az eredménye. 2 Bár elő-előfordultak konfliktusok, sőt személyi ellentétek is a városi és a mezővárosi blokk, a virilisták és a választottak közt - amiképp történt ez az 1908. évi helyi választás alkalmával

93 -, ezek állandóvá a Nagyatádi-féle kisgazda mozgalom helyi szervezetének, a Szulimán György vezette Kisgazda Egyesület megalakulását követően váltak. A kisgazdák képviselőtestületei csoportjának létrejöttével a váKereskedők szinte nem is kerültek be választás útján a testületbe. Ld. Kaczián e kötetben található tanulmánya; THIRRLNG, 1912. 662-663. p. 90 Míg a szekszárdi virilisták foglalkozási összetétele a dunántúli városokra volt jellemző, a választott tagok megoszlása az alföldi városokkal volt hasonló, ld. THIRRING, 1912.662-669. 91 Természetesen a polgárosodás bizonyos formái a paraszti népességben is végbementek, sőt a mezővárosi blokk felső rétegéből a középrétegekbe történő átlépésre is volt példa, de megfigyelhető volt az is, hogy a gazdagparaszti réteg jelentős része nem szakadt el a paraszti rétegkultúrától, tovább vitte azt. TÓTH Z., 1982. 178-179, 195-201. p. 92 Amiképp a várossá válást igénylő többség szabályos meglétét a helyi kisgazdák vezetője, Szulimán György utólagosan, 1913-ban kétségbe is vonta. TMK 1913. július 6. 2. p. 93 Ekkor a képviselőtestület ülésén Föglein Ferenc fejezte ki felháborodását az iránt, hogy a „kabátosok" közt van olyan (Wolf Arnold), aki „megválasztása érdekében a választókat itatta s a választók szavazatait a szavazati helyiség ajtajában szedte el a választóktól." TMÖL, Szvi., kvt, jzk. 1909/1.