Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

el a szárazfájdalom gyógyítására. A paksi Duna-parton éjszakánként lólábszárcsontokat gyűjtöttek a gyanúsítottak. Összeaprították, kiszedték a velőt, s az „ördög tanácsa" szerint gyógyították betegeiket. A nyállal való kenés Fehér Ilona és Tamás Zsuzsa perében fordul elő nagy számban. Akinek beteg lábát megnyálazták, az csakhamar leszállhatott betegágyáról. A szülőasszonyok is elfelejtették fájdalmukat, ha a falu féltve tisztelt füvesasszonyai fölkeresték őket, megköpdöstek és megsimogatták hasukat. Undort kiváltó gyógymódot használt Vörös Ilona a paksi takácsnál. Sebes kezét hétszer szitált száraz farkashússal kötötte be; a beteg keze nem gyógyult, ezért elvágta egy kölyökkutya nyakát, elvéreztette, kiszedte beleit, majd a takács beteg kezét a kutya tetemébe bújtatta. Két nap múlva dió nagyságú kukacok másztak ki a kötés alól. Ezt látva az értelmesebb rokonok leszedték kezéről a kutya tetemét, tűzbe vetették, majd Daróczi Ferencné földesúrnő és az osztrák Klokker kapitány felesége tanácsára Székesfehérvárról, „patikabeli" gyógyfüveket hozattak, de négy évbe telt, míg a beteg keze meggyógyult. Egy bizonyos zarándok a sebes száj gyógyítását „ember ganéjával" vélte megvalósíthatónak. Egy faddi asszony a tehéntrágyát füstölőre rakta, onnan adagolta ki a betegeknek. A kocsmai verekedések kárvallottainak, a bezúzott fejű legényeknek „ördögszart" és szentelt viaszt ajánlott egy franciskánus. 4. Igézés és gyógyítás érintéssel Az empíriás gyógyító tapasztalatok fontos kellékei a látványos mágikus-misztikus műveletek. Idesoroljuk a ráolvasást, az „igézést" is, ami a kimondott szó erejében való bizakodás kifejezője. Plinius ezt írta: „köztudomású, hogy megfelelő szavak nélkül nem eredményes sem az áldozatok bemutatása, sem az istenekhez való folyamodás". Odüsszeusz varázsigéket ajánlott a ficamok megszüntetésére. A zsidóság körében is elterjedt a kimondott szó erejébe vetett hit: „Az asszony rákiált a kemencére, hogy a kenyér jól süljön, és a darára, hogy gyorsabban főjjön, és táncolt, hogy a mártás sikerüljön...".

86 Az igézéshez hasonlóan a kézrátéttel való gyógyítás sem járt konkrét sebészeti és belgyógyászati beavatkozással, mégis sokat vártak tőle. Mai napig is az orvos „kezeli" a beteget. Tehát a kézrátét szerepét hagsúlyozza a magyar nyelv, de a német is, amikor „handelt" mond. - És régóta ismerjük ezt a kifejezést: „Jókezű orvos". A kéznek megvan és meglehetett régen is az a természettudományosan meg nem magyarázott kisugárzása, amely jó hatással van a beteg állapotára. A Dunaföldváron beszállásolt Albert Frajter is állította, hogy „amely testrészén Péntekné elhúzta a kezét, nem fáj". Tamás Zsuzsa elment a dunaszentgyörgyi nótárius feleségéhez és „kezét reá tette... azonnal megh könny ebbedett". A „kötésben" sínylődő decsi Gyenesnét egy őcsényi csizmadialegény megérintett s ezzel „megoldoztatott", s felgyógyult. Végül is a gyógyítóképesség rögeszméjében szenvedő paranoid betegekről készült elemzések arról számolnak be, hogy ők kézrátétellel gyógyítottak, mint Krisztus.

87 Összegezés: Fejtegetésünk végéhez érve felötlik bennünk a kérdés: van-e valamilyen tanulság, amit levonhatunk a boszorkányüldözések lehangoló történetéből? Abban a reményben zárjuk le tanulmányunkat, hogy a boszorkányperek lámpást adnak kezünkbe, amellyel bevilágíthatunk Tolna megye - főként a Duna mente - társadalmának hiedelemvilágába és a boszorkányüldözés homályos sarkaiba is, miközben elismerjük Komáromy Andor klasszikussá vált megállapítását: „... a boszorkányság állapotja igen homályos és az emberi okosság nehezen penetrálja".

88 A magyarországi boszorkányperek néprajzi, orvos- és társadalomtörténeti vonatkozásainak feltárása lassan halad előre, ugyanis a vádlottak és a tanúk vallomásai, bár néhol világosak és megbízhatónak látszó adatokat szolgáltatnak, másutt annyira homályosak és héza476