Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

gosak, hogy a kutató időnként csak hipotézisekkel tud hidat verni az események között. Régóta ismert igazság, hogy bűn annyi van, amennyit elkövetnek, vádlott viszont annyi, amennyit előállítanak. Nem sikerült megválaszolni azt a fogas kérdést, hogy miért elsősorban a Duna menti reformátuslakta mezővárosok és óriásfalvak népessége szolgáltatta a boszorkánypereket. Talán sohasem tudunk majd igazában a vádaskodások pszichológiai kérdéseiben a 18. századi ember álláspontjára helyezkedni, az eseményeket az ő szemével nézni. Amikor az emberek és állatok megrontásának körülményeit tanulmányozzuk: nem ugyanazok az indulatok töltenek el bennünket, mint a kárvallottakat; a periratokban olvasható vádak nem késztetnek ugyanarra a következtetésre, mint a korabeli ítélőbírákat. Feltételezhető, hogy megvolt ezeknek a bírói ítéleteknek a nagy társadalmi feszültségeket levezető hatása. Eredményeink és kétségeink kifejtése után szeretnénk úgy összegezni mondanivalónkat, hogy talán sikerült Tolna megye történelmének egyik homályos s egyben legborzalmasabb fejezetéhez a megismerés egy tégláját szállítani. De vakmerőség lenne ma a perek tanulságáról az utolsó szót kimondani. 477