Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

sza. Nem ismerjük a dunaföldvári Péntekné perének kimenetelét, de elképzelhető, hogy előnyére vált annak a 12 tanúnak a meghiteltetése, akik ártatlanságát bizonygatták. Istvánfi Izrael jósvafői prédikátor bátor kiállása, a papkeszi és seregélyesi bírók kedvező állásfoglalása elég erős fegyvernek bizonyult Csámpai Mihály paksi ellenfeleinek leszerelésére. A református egyház országszerte ismert fegyelmezési tevékenysége a garancia arra, hogy ha egy prédikátor valakiről azt állítja, hogy az jó magaviseletű, akkor az úgy is van. Különben:,,...ha igazak lettek volna a Csámpaiakra szórt tenyeres talpas vétkek", akkor az Ekklézsiai Szék (a fegyelmezés egyházi szerve) súlyosan büntette volna őket - vallja a prédikátor. Az alsónyéki református anyakönyv 1780. évi bejegyzéséből tudjuk, hogy megkorbácsoltattak két helybeli asszonyt, akik közül az egyik boszorkányos életmódot folytatott, a másik pedig ezért megrágalmazta. A miszlai Szabó Mihály szabadulását a derék faddi bíró meghiteltetésének köszönheti. A bíróság elfogadta kijelentését, ti., hogy Szabó „...ördögi varázslást, babonaságot" nem művelt. A tanúk többsége a meghiteltetés alatt is vádol. Herczeghné lánya elmondta a bíróságon, hogy ő maga is hallotta anyjától: nővérétől tanulta a füvek használatát. Őtőle tudja, hogy a boszorkányság tudományát halála előtt át kell adni valakinek. Galagonya perében az egyik legkritikusabb meghiteltetés is kitartott korábbi álláspontja mellett:„Felesége szájábul hallotta, hogy ezután ördöggel (ti. férjével) nem lakik." Nem csodálhatjuk ezután, hogy a bíróság kínvallatásnak vetette alá a vádlottat. Fehér Ilona ellen 7 madocsai továbbra is fenntartotta vallomását. Szinte szóról szóra ugyanazt a rontást szenvedték el tőle. PL: - Fehér Ilona almát és kenyeret kért tőlük, s mivel nem adtak, végtagjaik megnyomorodtak, - ló képében éjnek idején megnyomta őket Ilona , - a rontást csak ő tudja megszüntetni (nyállal), - megfenyegeti azokat, akik nem őt hívják gyermekágyhoz, megnyomorítja azokat, akik elfogták vejét, ki a dunaföldvári vásárban szűrt lopott. A pozícióharc, a rivalizálás ténye tűnik elénk, többek közt a dunaszentgyörgyi Faraghó Kata („Öreg Kanászné") perében. Férje községi kanász, aki állítólag Kata segítségével ki akarja golyózni vetélytársait. A vád szerint a falusi elöljárókat is megbetegítette, hogy rajtuk bizonyítsa gyógyító képességét. Noszkó kanász felesége azt a korábbi vallomását erősíti meg a bíróságon, hogy^Te mondottad azt Balaskónénak, hogy ha még két három Eskütt ember úgy jár, mint Enyi Ferenc, megtartanak a kanászságban." A bíróság azonban felismeri a vádaskodások mögött meghúzódó rosszindulatú rivalizálást, ezért Faraghó Katát szabadon bocsáttatja. Sajnos nem maradt meg a tolnanémedi kanászné, Maszath Erzsébet perében hozott bírói ítéletet. A legsúlyosabb vád így hangzik: Csizmazia Gyurikát elrabolta, meglovagolta, bekötötte istállóba, szénát vetett elébe. A feltehetően zavart elméjű fiú otthon azt mondta, hogy Maszath Erzsébetnek köszönheti, hogy a „szépasszonyok tálába lépett". A vádlók között van a Gulyásné, a borjúpásztorné és más vetélytársai. g) A tárgyalóteremben A tárgyalás a Levata est causa szavakkal indul, emiatt nevezik az eljárásnak ezt a szakaszát levátának. Ebben megnevezik a vádhatóságot és ismertetik a vádat. A magyar boszorkányperek vádlottai ugyan szabadon védekezhettek, de kezdetben (pl. Herczeghné és Kalmár Zsuzsa 1713-16. évi perében) nehéz, szinte lehetetlen volt képzett ügyvédet fogadni. Kalmár Zsuzsa kifejti, hogy „...ezen a földön prókátor nem található", így védő nélkül sínylődött börtönben. A 18. század 30-as éveiben már rendszeresen megjelennek védők a tárgyalásokon, de Hadnagy Albert kutatásai szerint - Nyugat bevett gyakorlatától eltérően - a bíróság nevezte ki a védőt, s azt széles hatáskörrel ruházta föl. Winkler úgy véli, hogy a prókátorok felfogadása ellen nem emelt kifogást a bíróság, jóllehet 469