Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

ritkán éltek vele, mert „...a bíróság nem jó szemmel nézte az ügyvédek tevékenységét." Degré kutatásai ahhoz a megállapításhoz vezettek, hogy a védelem szabadon működött. A védenc által megjelölt tanúkat beidézhette a bíróságra, s ez kedvező fordulatot idézhetett elő a tárgyalás kimenetelére. Egy perben pl. a következőkre hivatkozhatott az ügyvéd:,, az elmúlt évben járvány volt...A tanúk jóhiszeműen is képzelhették azt, hogy az emberi akarattól független lázakat a vádlott okozta..."

71 Az ügyvédek formális és tartalmi kifogásokat tehettek a szolgabíró és az esküdtek kihallgatási jegyzőkönyvei (magistratualis inquisitio) ellen. A munka dandárja azonban csak a vádlottak kihallgatása és az ügyész vádbeszéde után következett. A vádlottak kihallgatása többnyire önkéntes vallatással (benignum examen, benevolum examen), ritkábban kínvallatással (fassio torturalis, sub tortura) ment végbe. A becsvágyó ügyészek azon voltak, hogy beismerő vallomást csikarjanak ki a vádlottból, mert az a halálos ítélet kimondásának nélkülözhetetlen kelléke volt.

72 Elsőnek az önkéntes vallomásokról szólunk. A vádlottnak föltett kérdésekből kitűnik, hogy miért határozták el a gyanúsított perbefogását. Az általunk ismert első Tolna megyei boszorkányper kérdéseiből a sátánizmus hiedelemköre éppúgy kitűnik, mint az emberek és állatok megrontása, majd gyógyítása, a kincskeresés, esőcsinálás és jégverés. A boszorkányperek kutatói és értelmezői a bírósági kérdésfeltevéseket tartják a „ kérdések kérdésének". Anélkül, hogy belebonyolódnánk ennek az izgató kérdésnek az elemzésébe, egy általánosan elfogadott megítélést idézünk Pócs Évától:,,...e kérdések hivatalos ideológia szócsövei is lehetnek; forrásai és terjesztői a boszorkányság sátánizmussal kapcsolatos nemzetközi vádjainak."

73 h) 1741 - a kínvallatások éve Tolna vármegye büntetőtörvényszéke februártól decemberig 7 boszorkánypert tárgyal és 3-ban halálos ítéletet hirdet. Mindegyik önkéntes vallomások meghallgatásával kezdődik, de az eredményt csak a sub-tortura (kínvallatás) hozott. Fehér Ilona és Vörös Ilona perében alkalmunk nyílik az önként és a kínvallatás hatása alatt tett vallomások különbségtételére. Meglepő, hogy az eltérő szituációban tett vallomásoknak kb. a fele megegyezik. Tehát tévednek azok, akik azt hiszik, hogy kínzással tetszőleges választ lehet kicsikarni a vádlottakból. Herczegh Istvánné mindvégig szótlanul tűrte a kínzásokat. A bonyhádi Bemin Katalinból és a decsi Galagonya Tamásból sem tudtak beismerő vallomást kicsikarni. A többség azonban nem volt olyan elszánt és erős idegzetű, mint az előbb említett vádlottak, hogy a csigáztatásokat kiállva, tagadja a vád igazságát. A fölhozott vádpontok egy részére a keményebb kötésűek is igent mondtak. Fehér Ilona 50 éves madocsai boszorkány a börtön vallatószobájában 1741. december 14-én a hóhérlegények testet-lelket roncsoló kínzásaitól megtörve elismeri, hogy az ördög segítségével gyógyított, és hogy kik voltak társai az ördög lakomáján. Vallomását később sem vonta vissza, viszont tagadta, hogy látta volna Csapó Évát, Fazekas Zsuzsát és Kiskovácsnét a boszorkánygyűlésen. Csak hallott felőlük. A boszorkánygyűlésre nem az ördögök, hanem a paksi asszonyok hoztak húst. Tagadja, hogy Biczót és Szentgyörgyiék gyermekét megrontotta. Az ördöggel kötött szövetségen annyit változtat, hogy az nem 5, hanem csak 1 éve tart. Az 1741. év másik hírhedt boszorkányperének áldozata a paksi Vörös Ilona, közismert nevén Sánta Pila. Több mint 60 kérdést tettek fel neki, miközben tüskés lóra is fölültették. A falóra ültetés eredetileg nem a kínzást szolgálta, hanem csupán a közgúny tárgyának tették ki a delikvenst. A 17. század végefelé „falovon való megveretés" ítéletek is születtek. Vörös Ilonát és vádlott társait 1741-ben a kínvallatás nyolcadik fokozataként ló alakú tákol470