Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

Tamás Zsuzsa is dobszóra táncolt. Pader Antalt felszólítják a boszorkányok, hogy doboljon ő is egy fél dió héján, de nem áll rá. Vörös Ilona dobverőnek két szál tollat használt. Nem kizárt annak a lehetősége, hogy Vörös Ilona és kortársai még sámánisztikus rítusokat űztek.

66 Pader Antal is váltig állította, hogy részt vett a boszorkánygyűléseken, ahol: „... két fekete gyermeket látott köztök tüzes szemekkel, akik is ha köztök voltak legnagyobbnak látszottak, ha pedigh kimentek a Sereg közül, kitsinnek látzottak lenni." c) Korlátozott hatalom „Hát mehettek-e mindenüvé?" - kérdi Frekkintől a bátaszéki nótárius. „Ippen nem mehetünk, ha az istálóba olyan valaki, akire hatalmok nincsen, oda nem mehetünk, vagy másféleképpen szerekkel szentölt dolgokkal utunkat meg nem gátolyák, olyas emberhez akire hatalmunk volna is nem mehetünk." A gyönki Krisztné perében is felmerül a boszorkány mozgásterének korlátja. Csak a faluvégi hídig hordoztathatja magát a „lóvátett" Pajer Andrással. A boszorkányok perbefogása Herczeg Istvánné és Kalmár Csapó Zsuzsa 1713. évi perbefogásától Virág Jutka 1764. évi táltosperéig eltelt fél évszázad a boszorkányperek klasszikus időszaka. Ez idő alatt Tolna megye 15 helységének 36 lakója került a törvényszék elé boszorkányos életmód vádjával, rajtuk kívül további 25 személyt neveznek boszorkánynak, de periratuk eddig nem került elő. Mária Terézia 1768. évi rendelkezésével lezárult a boszorkányperek tárgyalásának időszaka, de a megrontás és kincskeresés címén 1848-ig további 4 perben bukkantak fel a boszorkányság és a táltosság jegyei. Mint általában a magyar boszorkányperek, a tolnaiak is lényegesen különböznek a külföldiekétől. A mi boszorkányaink száma nem tett ki százezreket, hallucinogén anyagokat nem főztek megölt gyermekek zsírjából, s nálunk sohasem működött az inkvizíció. A vádlottak védekezhettek. A kínvallatással kiszedett vallomásokat később visszavonhatták. A boszorkányságot nem tekintették kivételes bűncselekménynek („crimen exceptum"), ezért nem is hoztak létre kivételes bíróságot vagy boszorkányüldöző bizottságot. A Tolna megyei boszorkányperek Simontornyán a rendes megyei büntetőtörvényszéken folytak. Jól lehet a bírák többsége talán hitt a boszorkányok ártó hatalmában, a halálos ítéletek száma messze elmaradt a külföldiekétől. A vádlottak 10 %-át ítélték máglyahalálra. A boszorkányperek menetrendje a következőkben írható le: - följelentés, esetleg vízpróba - a terhelő adatok beszerzése - tanúkihallgatások és „meghiteletetés" - vádindítvány, a vádlottak kihallgatása - ítélethirdetés, ítéletvégrehajtás. a) Följelentés Gyűlölködő szomszédok, cselédek és kurtanemesek, katolikusok és reformátusok, magyarok és németek, gyakran évtizedes sérelmekkel állnak elő, hogy az éppen gyanússá váló bábát, fűszedő kanásznét és koldusasszonyt megvádolhassák gyanús életmódja miatt. Aszályos időjárás, jégverés, marhavész, gyermekbénulás - elegendő okot szolgáltat a híresztelésre, sőt uszításra is. Mai szemmel ártatlannak tűnő kölcsönkérés, vagy annak megtagadása, okot adhatott az alaptalan gyanúsítgatásokra. Alaptalan? - a 18. században másképp látták a dolgot. A társadalmi együttélés archaikus rendszerében a munkavégzéshez, az állattartáshoz és földműveléshez kapcsolódó szo30 465