Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

Az elemi népiskolai oktatás összefoglaló értékelése Az oktatási intézetek számát tekintve Tolna megye Dunántúl megyéi között a középhelyet foglalja el. Az óvodai ellátás vonalán megyénk az országos élvonalban volt. Az óvóintézetek magas száma, de még inkább az óvodáknak a lakosság létszámához viszonyított jó aránya mutatja ezt. Nálunk minden 2971 lakosra jutott egy kisdedóvóintézet. A megye mezőgazdasági jellege indokolta azt is, hogy mindenekelőtt a menedékházak számát gyarapították. így elérték, hogy az óvodaköteleseknek csaknem felét felügyelet alá tudták helyezni óvóintézetekben. Ezzel szemben a népiskolai intézetek számát tekintve Tolna megye mind a dunántúli, mind pedig az országos átlag alatt maradt. Tolnában csak 1065 lakosra jutott egy népoktatási intézmény, míg Veszprém megyében 715, Vas megyében 816, Somogy megyében 823-ra. Ennek egyik magyarázatát abban találjuk, hogy niegyénkben a népiskolák még a századfordulón is 89%-ban az egyházak kezén voltak (országosan 78%-ban). Az egyház pedig nem tartotta fontosnak ezen intézetek számának szaporítását, hisz az számára jelentős költségtöbbletet jelentett volna. Ezért az elemi népiskolák igen zsúfoltak. Ugyanakkor megyénkben az iskolák államosításának a mozgalma is gyenge volt, gyakorlatilag a századfordulóig semmi eredménye nem volt (mindössze 2 elemi, 1 polgári, 1 gimn. volt állami kézben). Az iskolák államosításáért folyó harc egészen 1948-ig tartott, bár a Magyar Tanácsköztársaság idején - átmenetileg - ez a polgári demokratikus követelés megvalósult csaknem 100%-ban. A népoktatás annak hosszú ideig kárát vallotta, hogy az állami irányítás nem érvényesülhetett kellő mértékben. A népoktatás megyei helyzetét súlyosbítja - s ez elsősorban a felekezetek között az iskolákért folyó harc következménye -, hogy az elemi iskolák 58,1%-a egytanítós, osztatlan iskola. Ez az iskolák színvonalát erőteljesen befolyásolta. Bár ez az arány sokkal kedvezőbb Dunántúl szinte valamennyi megyéjénél, (csak Mosón és Sopron megyék adatai jobbak), az igen erős egyházi jelleg miatt a kisiskolák színvonala általában mégis alacsony.

101 A népműveltség igen lassú emelkedésének további oka a tankötelezettség hullámzó mértékű megvalósulása. A századfordulón az iskolába járó tankötelesek 91,04%-os Tolna megyei aránya ugyan az országos 81,1%-os átlag felett van, de alatta marad a dunántúli 92,11%-os aránynak.

102 Sőt, Dunántúl 11 megyéje közül Tolna a 8. helyen áll. Ennél alacsonyabb arány csak Zala, Fejér és Győr megyében található. A tankötelezettség érvényesülésének részletezése még inkább elgondolkodtató összehasonlítási adatokat nyújt.

103 Miben látjuk a lemaradás okát? Megyénkbe az iskolába járás ellenőrzését - mint láttuk a helyi hatóságok, az iskolaszékek teljesen elhanyagolták, sokszor hamis adatokat szolgáltattak, a mulasztó tanulók szüleit pedig nem vonták felelősségre kellő következetességgel. Az előzőkben megismert megyei eredmények éppen azt igazolják, hogy amikor erélyes tanfelügyelő állt a megye tanügyének élén (Varasdy Lajos), akinek jelentései alapján a közigazgatási bizottság felelősségre vonásokat alkalmazott, az iskolába járók aránya elérte a 98,0%-ot (1892-ben). Ezután - minthogy az erélyes tanfelügyelő eltávozott a tanügy éléről -, újra visszaesés következett. A tankötelezettség érvényesítésének az sem kedvezett, hogy az áttételes intézkedési rendszeren belül a felekezeti iskolaszékek túl későn kapták meg fenntartó hatóságuk útján az állami közigazgatási szervek intézkedéseit. A legtöbbször azt figyelembe sem vették a felekezeti iskolaszékek. Az iskolák fenntartási költségei kedvezőbben alakultak más dunántúli megyékhez képest.

104 Az egy iskolára jutó fenntartási költség alapján Tolnát csak Mosón megye előzte meg. Ez mindenképpen örvendetes. A szerény fejlődés egyik alapja éppen ez volt. I 91