Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

A szekszárdi elemi népiskolák A megyeszékhely elemi népiskoláinak legfontosabb adatait aló. sz. táblázatban foglaltuk össze.

88 Mint látható, 1884-85. tanévben a római katolikus iskolákban 10 tanteremben 1020 tanulót tanítanak, 277 tanköteles viszont nem jár iskolába, s így semmiféle oktatásban nem részesül. A tanerők fizetése különböző. A tanítás színvonala gyenge, nem üti meg a kor által megkívánt mértéket. Az rk. hitközségek két elemi iskolát tartanak fenn a városban három helyen: a belvárosi rk. hitközség a Béla téren és a Szarka utcában, a külvárosi rk. hitközség pedig a Templom téren. A református népiskola eredményei még gyengébbek. Ezt bizonyítja a Tolna megyei református egyházmegye tanügyi bizottságának Szekszárdon 1885. április 8-9 napjain tartott egyházmegyei közgyűlésen elhangzott jelentése. „Szegzárd. Itt az iskolák minden kritikán alóliak. A tanítók - mondja a körlelkészijelentés - élőhalottak, hideg márvány kövek s ennek alapján a gyerekek is. "A jelentés elmarasztalja a tanítókat is, a presbyteriumot, amely még meg sem győződik e jelenségekről. Szigorú testi fenyíték miatt egy tanítót el kellett bocsátani. Mindezeknek okát a tanügyi bizottság abban látja, hogy 300 forintos fizetésért a város különb tanítókat nem kaphat. Magasabb fizetést kellene biztosítani a tanítóknak és személyüketjobban meg kellene válogatni. Azt is közli a bizottság, hogy a 189 tanuló mellett 16 református tanköteles nem jár iskolába a megyeszékhelyen. Az izraeliták népiskolája részére 1884-ben külön házat vettek a „setpatak" utcában és azt rendezték be iskolának. A Májer-Arlow-féle magán népiskolát a tehetősebbeknek szánták hiánypótló iskolaként. Szekszárd népoktatási helyzete tehát nem mondható kedvezőnek, pedig a megyeszékhelytől ugyancsak elvárható volna, hogy többet áldozzon az iskolai oktatásra, legfőképpen pedig a külterületeken lakó tanköteles gyermekek alapszintű oktatására (pl. Csatáron). Az iskolák államosítása Az anyakönyvek államosításának, a polgári házasság bevezetésének nagy port kavaró viharával egyidejűleg felerősödött az iskolák államosításának a kívánsága is. 1891-ben a felsőnyéki református papnak (Varjas Gábornak) például az az álláspontja, hogy az állam csak fél munkát végez, ha az anyakönyvezést államosítja és bevezeti a kötelező polgári házasságot, de az iskolákat nem államosítja. Indokait is kifejti a Tolnavármegye 1891. január 25-i számának 2. oldalán megjelent „Az iskolák államosítása" c. cikkében. így summázza mondanivalóját: „Csak akkor előzhető meg az, hogy egyes felekezetek ne az állam által jóváhagyott morál, vagy nyelv rovására használja fel befolyását, ha az iskolák állami kézben lesznek." Tolna megyében az első állami népiskola Gindly-Család községben 1894-ben kezdte meg működését Schetl Miksa első állami népiskolai tanító vezetésével. A tanítónak 400 frt évi fizetést és lakást biztosítottak. A tanító állami szolgálatát 1894 szeptemberében kezdte meg.

89 Az iskolák államosításával szemben a felekezetek nagy ellenállást fejtenek ki. így a második állami iskola csak 1898-ban jön létre. Tolna község ugyanis 1898 novemberében felajánlja az új két tantermes és felszerelt elemi iskoláját az államnak, mivel azt fenntartani nem tudja a községi pótadó 49,2%-os, a felekezeti iskolaadó 32%-os terhe mellett. Az állam 1899 őszén veszi át az iskolát azzal a kikötéssel, hogy a községnek továbbra is vállalnia kell az épület jókarban tartását, tűzbiztosítását, fűtését, a tanítói lakbérek fizetését, a szolgáltatást és egyéb járulékok biztosítását. (VKM 83907/98. sz. rendelkezés)

90 Tolna megye lemaradt nemcsak a Dunántúlon, de országosan is az iskolák államosításában. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy megyénkben a roppant erőteljes felekezeti befolyás eleve útját állta bármiféle államosítási törekvésnek. 87