Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

I Az elemi népiskolák oktató-nevelő munkája Az eddig elmondottak világossá teszik azt, hogy az elemi népiskolai oktatásnak ez időszakban számos nehézséggel kellett megküzdenie. Ezeket az akadályozó tényezőket a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Az iskolák rossz tárgyi adottsága, számos hiányossága (felszereltségének, anyagi ellátottságának hiányai). 2. Az iskolák túlzsúfoltsága. 3. A tanítókkal kapcsolatos gondok (tanítóhiány, felkészületlenségük, elöregedésük, tanításra alkalmatlanná válásuk, anyagi gondjaik stb.). 4. Az irányító tanügyi szervezet gondjai. 5. Az iskolák többnyelvűsége. 6. A tanulók hiányos iskoláztatása (a tankötelezettség nem érvényesül). 7. Igen magas iskolai mulasztások. 8. A tanító és tanuló túrterhelése maximalista tantervi követelményekkel. Az eddigiek során ezekkel a gondokkal már foglalkoztunk, de nem tettünk említést az iskolák többnyelvűségéből eredő akadályokról. Az erre vonatkozó helyzetképet a 17. sz. áblázat mutatja be.

91 Amint látható, 50 körül van azoknak az iskoláknak a száma, ahol 2-3 nyelven folyik a tanítás. Grábócz, Szálka szerb iskoláiban magyar, német és szerb nyelven tanítanak. A tanítók kötelező óraszáma 34 (nyáron 31), kétnyelvű iskolákban 37 (nyáron 34), ami számukra is nagyobb megterhelést jelent, nyilván az oktatás kárára. Az oktató-nevelő munka tartalmát a valláserkölcsi nevelés határozta meg. Ez idealista szemléletet jelentett, amely pontosan megfelelt a feudálkapitalista rendszer érdekeinek. Hogy milyen eredményei voltak a nevelésnek, arra a korabeli sajtócikkek engednek következtetni. A Tolnamegyei Közlöny 1883. október 21-i számában Horváth Ignác tanító azt fejtegeti, hogy túl sok idő megy el az ismeretek tanítására, pedig a nevelés lenne a fontosabb. „...az erkölcstelenség napjainkban annyira el ven terjedve - írja -, hogy nem ritkán mára serdülő ifjak szívét is megtámadja az erkölcstelenség férge. - Hallani lehet a panaszokat, hogy az újabb nemzedék sokkal elfajultabb, mint a régi volt. - És e panaszok jogosak is..." „A mostani iskolai rendszer mellett - vonja le a végkövetkeztetést a cikkíró - nem juthat kellő gond, idő és figyelem a szóképzésre..." (3. o.) Szekszárdon már a 6-8 éves gyermekek iskolatársaikat a legtrágárabb kifejezésekkel, a legerkölcstelenebb szitkokkal illetik, istenkáromlással vegyítve. Ugyanitt az iskolából kijövő iparostanoncok verekedéseit és kihágásait a rendőri közegek közbeavatkozásának kell megakadályozni. A tapasztalat szerint a felekezeti iskolákban sincs arányban a hit-és erkölcstan tanításának eredménye a ráfordított idővel. Tolnavármegye 1877. január 31-i száma az 5. oldalon arról tudósít, hogy 12-13 éves gyerekek éjnek idején a tolnai „Oroszlán" vendéglőben pénzre kártyáztak felnőttebb legények társaságában. A rendőri razzia elől a felnőttek között bujkáló gyerekek megszöktek, a korcsmáros pedig megtagadta neveik kiadását. Figyelemre méltó az a tény, hogy megyei szabályrendelettel kell a 15 éven aluliakat a nyilvános mulatóhelyekről kitiltani.

92 Még megdöbbentőbb a Szegzárd-központi tanítóegylet 1891. október 22-i üléséről adott tudósítás, mely a Tolna megye 1891. október 25-i számának 4. oldalán jelent meg. A Holub János elnöklete alatt megtartott ülésen Berger Benő felolvasta értekezését az 1890es népszámlálás alkalmával a népnevelésre vonatkozóan szerzett tapasztalatairól. A házról házra járó népszámláló tanítók igen sok 15-20 éves írni-olvasni nem tudó lakossal találkoztak. Sok nő olvasni tudott, de írni nem. Ennek okát a tanítók abban látták, 88