Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

szülők állandóan fenyegetik gyermekeiket a tanulás miatt. A szünet nélküli nehéz munka testileg és szellemileg tönkre teszi az ifjúságot" - vonja le a következtetést a cikkíró. 2. A másik okot abban látja Batiné, hogy a gyermeket idő előtt kirekesztik a játékvilágból. A gyermekeknek idejekorán le kell mondaniok az őket megillető örömökről, mert a szigorú szülők eltiltják őket a játékoktól és csak a tanulást hangsúlyozzák. „A túlszigor dermesztő hidege árad a szülői házból, nincs a gyerekeknek tavasza és nyara. Az örömöktől megfosztani, a boldog gyermeki világból kiragadni a legkegyetlenebb szülői eljárás. Ez a gyermek életkedvét és kedélyvilágát öli meg." Végül a cikk megjegyzi, hogy a gyermekek túl korán érettek, blazirtak lesznek a nagy megterhelés miatt. Mit tehet a pedagógus e nehéz helyzetben? Teszi fel a kérdést a cikk. A következőket javasolja: 1. A pedagógus családja legyen a minta a gyermek okos terhelésében. 2. A pedagógusok csökkentsék a tanulók túlterhelését: ne vegyék fel idő előtt a gyermeket az iskolába; az órarend biztosítson arányos túlterhelést; idegen nyelv csak a felsőbb osztályokban legyen; zenetanulás csak magánúton és a felsőbb osztályokban; leckét 10 éves kor előtt ne adjanak a gyermekeknek; ne magoltassák. Ezeket a kívánalmakat abban a korban, abban a társadalmi rendszerben megvalósítani nem lehetett. Magán elemi iskolák Az 1868. évi XXXVIII. te. 4. fejezetének 16-22.§-ai lehetőséget adtak arra, hogy egyének és társulatok is tartsanak fenn elemi iskolákat. Ezeket az iskolákat a törvény azért engedélyezte, hogy pótolja a hiányzó iskolákat, vagy éppen a meglévő de alacsonyabb színvonalú elemi iskolák mellett magasabb szintű oktatást biztosítson a kiváltságosok számára. Az iskola célja is ezt tükrözte: „...hogy a tehetősebb szülőknek módot nyújtson, hogy gyermekeiket - kik szülőik műveltségénél fogva fejlettebbek - ne kényszeríttessenek az illető helyen más fennálló népiskolába járatni, és alkalmuk legyen őket olyan tárgyakban is oktatni, melyek a nyilvános iskolában egyáltalában nem taníttatnak, de nem is taníthatók." Ezek a kiváltságos iskolák kis létszámúak és jobban felszereltek voltak, gyakran jól megválogatott tanerőkkel igyekeztek jobb színvonalat biztosítani növendékeik számára. Ezek az iskolák azonban mégsem voltak hosszú életűek. Ennek általában anyagi okai voltak pl. a dunafóldvári Szentessy Rattay Katalin-féle, az ódombóvári Francis Klementinféle magániskolák. Tolna megye területén 1884/85. tanévben működő magániskolákat a 14. sz. táblázat mutatja be.

86 Egyes magánosok (földbirtokosok) is állítottak fel és tartottak fenn elemi iskolákat. Ezekben az iskolákban a dologi szükségleteket az iskolafenntartók fedezték, a tanerőket is ők díjazták.Ezeknek az iskoláknak a felsorolását a 15. sz. táblázat adja az 1884/85. tanévre vonatkozóan.

87 Ezeknek az úgynevezett „emberbaráti célból" létrejött elemi iskoláknak jelentősége abban áll, hogy akár önálló elhatározásból, akár tanfelügyelői szorgalmazásra jöttek is létre, mégiscsak lehetőséget biztosítottak - ha nagyon is szűk és szerény keretek között - a dolgozók (napszámosok, cselédek, béresek stb.) gyermekeinek tanulására. E tény azonban semmiképpen sem menti fel az uralkodó osztályt annak felelőssége alól, hogy nem biztosította a dolgozó tömegek kellő színvonalú művelődését. 86