Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

nyaik, az egy-egy tanítóra jutó óriási tanulólétszám megkeserítette életüket. A legtöbb helyen egyedül kellett megbirkózniuk az iskola minden gondjával, bajával (1890-ben a 228 iskolából 120 egytanerős, 60 kéttanerős, 31 háromtanerős, 15 négytanerős, 1 öttanerős, 1 pedig 8 tanerős).

65 Hogy mennyire nehezen szánta rá magát az úri osztály a becsülettel dolgozó tanítók elismerésére, arra jellemző példa Daxner Ferenc tót kéri evangélikus tanító esete. Az agg tanító 87. évét töltötte be, s csak 100 forint nyugdíjpótló államsegéllyel nyugdíjazták. A tanítói pályán 66 éven át „azállam várakozásának mindenben teljesen megfelelőleg", kitartó szorgalommal dolgozott, s csekély évi segélyén kívül vagyona nem volt. A tanfelügyelő kitüntetésre javasolta a VKM-nek, ennek ellenére hosszas nyomozás kezdődött a VKM részéről, információt kért a főispántól, vajon érdemes-e ez az alaposan megfáradt öreg tanító életének egyetlen elismerésére. Mindez 1900-ban történik.

66 Ugyancsak a századforduló eseményei közé tartozik, hogy Zeleznay Alajos, kövesdpusztai tanító ellen több szülő zendülést szervezett, mert az nem engedte be tanítás előtt az iskolába azokat a tanulókat, akik korábban szülői felbujtásra kárt okoztak az iskolának. A feldühödött szülők a tanítót saját pipaszárával verték el, feleségét pedig gyalázó szavakkal illették, s később ablakait beverték. A tanító az ügyészségen kért elégtételt.

67 Tóth János váraljai tanító ellen meg azért lázítottak a szülők, mert elődjétől eltérően rendesen bejegyezte a naplóba a mulasztó tanulókat, a szülőket pedig feljelentette. Erre 6 bérelt legény megtámadta a tanítót saját lakásán, s bútorzatát összezúzta.Neki is a hatóságoktól kellett védelmet kérnie.

68 Számos ilyen és ehhez hasonló eset érzékelteti a tanító „megbecsülését". Természetesen az igazsághoz az is odatartozik, hogy a felszínes tudású, képzetlen, szakterületén önmagát tovább nem képező tanítók maguk is okai lehettek nem kellő erkölcsi elismerésüknek. A rendkívül nehéz viszonyok között is becsülettel helytálló tanítók viszont sokkal több megértést, elismerést, méltánylást érdemeltek volna a kormányzat részéről. A tanítók anyagi elismerése A Tolna megyei tanítók (beleértve a polgári iskola és a felsőnépiskolai tanítókat is) átlagfizetése a következőképpen alakult ez időszakban: rendes tanítók segédtanítók 1869-ben 255 frt 1876-ban 457 frt 162 frt 1885-ben 502 frt 275 frt 1894-ben 640 frt A Szekszárd Vidéke c. megyei lap 1889. október 5-i száma az 5. oldalon közli, hogy a tolnai tanítók évi 500 frt fizetésük felemelését kérik, mert abból lehetetlen megélni. „A tolnai tanítók kérvénye" c. cikk felsorolja a tanítók rendszeres kiadásait: lakás 100 frt fűtés, világítás 60 frt fehérnemű és ruházat 100 frt szolgáló 50 frt összesen 310 frt A fennmaradó 190 forintból nem futja élelemre, orvosra, gyógyszerre, kereseti adóra, nyugdíjjárulékra, fizetési nyugtabélyegekre, könyvekre, folyóiratokra. 78