Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

kólák mellett alig van más típusú oktatási intézménye a megyének. Óvoda Szekszárdon, Dunaföldváron és Pakson volt ez időszakban. Polgári fiú- és felső leányiskola Szekszárdon kezdte meg működését 1876-ban. Bonyhádon evangélikus, Gyönkön református algimnázium működött. A 8 év szerkezeti változást alig hozott, csupán a szekszárdi polgári iskola és felső leányiskola belépése jelentett valami előrelépést. A 3. sz. táblázatból kitűnik, hogy erőteljes magyarosítás indult meg már ebben az időszakban, a magyar és német tanítási nyelvű iskolák aránya a 8 év alatt 1,95-ről 2,97-re nőtt, s egyúttal a vegyes tanítási nyelvű iskolák száma 44-ről 32-re csökkent. Ugyanebből a táblázatból az is kitűnik, hogy az elemi iskolák csaknem kizárólagosan az egyházak kezében vannak (96 %-ban). A felekezeti iskolák e pozíciójukat meg is tartották. A községek nemtörődömségének egyik fényes bizonyítéka, hogy 8 év alatt mindössze egyetlen községi iskolát hoztak létre. A 4. sz. táblázat a tanítókra vonatkozó adatokat tartalmazza. Bár számuk ez időszakban nem nő, némi minőségi fejlődés tapasztalható: a nem képesített tanítók száma felére, a segédtanítók száma pedig 1/3-ával csökkent, örvendetesen nőtt az átlagfizetés is, bár a segédtanítóké nem érte el a törvényes minimumot. Az 5. sz. táblázatból kitűnik, hogy az egyházak nem sokat áldoztak az iskolákra, hisz a tanítói fizetéseken kívül az iskolák fenntartására alig maradt pénz: a fenntartási költségek egy iskolára jut 1869-ben 4142 frt 23,14 frt 1876-ban 13006 frt 71,46 frt Az iskolák fenntartását ebből még elképzelni sem lehet. Az állam is fukarkodott a segítséggel, hisz a kiadásokhoz 1869-ben 0,6%-ban; 1876-ban pedig 1,67%-ban járult csak hozzá. A tények tehát azt igazolják, hogy ez időszakban Tolna megyében nem hajtották végre az 1868. évi 38. tc-t, sőt sok község, puszta maradt továbbra is iskola nélkül. Ezt egyrészt az állami hatóságok nemtörődömsége, az egyházak közömbössége, a rendszeresen ellenőrző, irányító önálló tanfelügyelőség hiánya eredményezte. Az önálló megyei tanfelügyelőség létrejötte Az elmondottak világossá teszik, hogy a népoktatási törvény eredményesebb végrehajtása, az állami befolyás erősítése elengedhetetlenül szükségessé tette az újjászervezett közigazgatáson belül a tanügyigazgatás szervezettebbé, hatékonyabbá tételét. Ez 1876-ban következett be. A törvényhatósági törvény (1870. évi 42. te.) és a községi törvény (1871. évi 18. te.) végrehajtásával ugyanis 1874-re kialakult Tolna megye új közigazgatási rendszere: 5 szolgabírói járás, 79 nagyközség, 42 kisközség és 21 körjegyzőség. A törvényhatóság 5 testületi szervéhez (396 tagú törvényhatósági bizottság, 60 tagú állandó választmány, 9 tagú igazoló választmány, 5 tagú bíráló választmány és számonkérő szék) 1876-ban újabb bizottság alakult.

22 Az 1876. VI. te. létrehozta a törvényhatóságon belül a közigazgatási bizottságot, melynek tagjai sorába tartozott a királyi tanfelügyelő is. A bizottság elnöki tisztét a főispán kapta. A bizottság közigazgatási ügyekben (tanügyben is) intézkedési, fegyelmi és hatósági; fellebezési ügyekben pedig határozathozatali jogkörrel rendelkezett. A bizottság minden hó első felében tartandó üléseire az érdekelteknek (így a tanfelügyelőnek is) rendes havi, időszaki vagy éves jelentést kellett készíteniük. A törvény 30. §-a a bizottság számára biztosította annak a felügyeletét, hogy az iskolákban a törvény szerinti tankönyveket használják, a tankötelesek rendszeresen járjanak el az iskolába, a tanítók kapják meg a fizetésüket, az iskolaépületeket az iskolafenntartók tartsák 62