Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

jó karban. A bizottságnak ugyanakkor gondoskodnia kellett arról, hogy a VXM rendeleteit a törvényhatóságon belül végrehajtsák. A bizottságnak félévenként jelentést kellett tennie egyrészt a törvényhatósági bizottságnak, másrészt féléves és éves jelentést kellett küldenie a miniszterelnöknek.

23 Az 1876. XXVIII. te. (kihirdetve 1876. június 12-én) intézkedett a népiskolai hatóságokról. E szerint a népiskolai közigazgatás irányító szervei: a VKM, a törvényhatóságok, a közigazgatási bizottságok, a királyi tanfelügyelők, a községi hatóságok, az iskolaszék. A törvény szerint minden vármegye külön tankerület, melynek élén a tanfelügyelő áll, ki a felekezeti iskolák felett is gyakorolja az állami felügyeletet. A törvény előírja, hogy a törvényhatósági képviselőtestület a tanügy iránt érdeklődő és abban jártas egyénekből a népoktatás ügyének előmozdítása és fejlesztése végett állandó népnevelési bizottságot választ. E bizottság oktatási kérdésekben véleményezési és indítványozási, javaslattételi joggal rendelkezik. A törvény 9. §-a az iskolaszék jogkörét szabályozza: tanítóválasztás, iskolalátogatások, a tanítás felügyelete, az iskola tárgyi és személyi ellátottságának biztosítása stb.

24 E törvény végrehajtása nyomán 1876-ban Tolna megyében is létrejött az önálló megyei tanfelügyelőség. A megye abba a szerencsés helyzetbe jutott, hogy Varasdy Lajos tanfelügyelő személyében egy nagyon agilis, hozzáértő vezetőt kapott, aki 16 éven át irányította a megye oktatásügyét. Az új tanfelügyelő igyekezett alapos munkát végezni, nem köntörfalazott, a legsúlyosabb gondokat is kíméletlenül a felszínre hozta, s szükség esetén intézkedett, vagy a közigazgatási bizottság intézkedését kérte. Rendszeres jelentéseiben a bizottság elé tárta a tanügyi gondokat. Nem restellt utána nézni a problémáknak, fáradhatatlanul küzdött a pusztai, a tanyai, az uradalmi iskolák létrehozásáért. Munkáját igen nehéz körülmények között kellett végeznie. Az egyik probléma a tanfelügyelőség kis létszáma (2 fő) volt, s alacsony útiátalánya (évi 300 frt körüli összeg). így sem erővel nem bírták a rájuk zúduló munkamennyiséget, de elegendő pénzük sem volt arra, hogy évenként meglátogassák a községeket. Pedig nagyon nagy szükség volt az ellenőrzésre már csak azért is, hogy a problémákat időben tárja fel az oktatás szükségleteit leginkább ismerő tanügyi hatóság. Ennél azonban súlyosabb gondot jelentett a tanfelügyelőség számára a felekezetek önkormányzati joga, s emiatt a tanfelügyelőség korlátozott hatásköre. Az 1868-as népoktatási törvény ugyanis jogot adott a felekezeteknek arra, hogy: nyilvános népoktatási intézeteket tarthassanak fenn saját erőből, a tanítókat maguk választhassák meg, a tanítók fizetését maguk határozhassák meg, maguk adhassanak ki tankönyveket, maguk állapíthassák meg a tanítás rendszerét, a tanítás módszerét. A tanfelügyelőnek viszont kötelessége volt e jogok tiszteletben tartása. Mit jelentett ez? Egyrészt azt, hogy a legsürgetőbb ügyek is csak hosszadalmas úton, egyházi hatóság közbejöttével voltak elintézhetők. Nagyon gyakran ez komoly hátrányt jelentett az iskolák számára. Növelte a problémák megoldása körüli huzavonát. Másrészt, ahány felekezet volt, annyi tanítói rendszer és megannyi tanítási módszer érvényesült, s annyiféle tankönyv volt forgalomban. Hogy Tolna megye nem volt híján az iskolák felekezeti széttagoltságának, azt a 6. sz. táblázat jól érzékelteti.

25 A tanügyi helyzetfelmérése Varasdy Lajos munkája során legfőbb feladatának tekintette a tanügyi helyzet alapos megismerését. Ennek érdekében több ízben is részletes felmérést végzett, melyeknek ta63