Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

Bármennyire korlátlan volt a Habsburg-hatalom uralma Magyarország felett, önmaga ellentmondásain mégsem léphetett túl. A középkori eredetű, létezésével a feudalizmushoz kötődő birodalom kénytelen volt tudomásul venni a forradalom által teremtett viszonyokat, mindenekelőtt a jobbágyság eltörlését és a polgári jogegyenlőség megteremtését. A birodalom feudális természete és a polgári forradalom által teremtett viszonyok közötti ellentmondást nem lehetett katonai erővel feloldani. Ez a kényszerhelyzet végighúzódik a Bach nevével fémjelzett korszakon, s ellentmondásos, a gazdasági-társadalmi fejlődést érvényesítő és annak ellentmondó intézkedéseket eredményezett.

3 Magyarország polgári fejlődése fogyatékosságának egyik oka az a tény, hogy a polgári forradalom vívmányait felemás módon hajtották végre; a központosítás jegyében az egész birodalomra egységes eljárást erőszakolva, nem véve számba a konkrét hazai viszonyokat, így az abszolutizmus által hozott intézkedések akkor is ellenállást váltottak ki, ha egyébként azok hasznosak és haladók voltak,

4 s a közvélemény szemében kompromittálták a polgári átalakulást. Az abszolutizmus vázolt ellentmondásai bármely területen hozott intézkedéseiben tettenérhetők. Gazdaságpolitikájában tudomásul veszi a feudális viszonyok visszaállíthatatlanságát, de a polgári viszonyok megteremtését az egységes birodalmi piac kialakítására próbálja felhasználni: a birodalmon belüli vámok felszámolása, az osztrák mérték- és súlyrendszer bevezetése, a vasúti, posta- és távíróforgalom egységesítése, az osztrák fogyasztási adó bevezetése.

5 Ugyanakkor nem következetes a tőkés gazdasági fejlődés előtt álló akadályok elhárításában, az egyesülési jog - politikai okokból - történő korlátozása akadályozta a tőkés társaságok létrejöttét.

6 Az igazságszolgáltatásban felszámolják a feudális joggyakorlatot, de ezt az osztrák polgári törvénykönyv bevezetésével kapcsolják össze. A rendszer e téren sem tanúsított következetességet. Megengedi a testi fenyítést, nem hoznak létre esküdtszéket,

7 és a tőkés tulajdonviszonyokat is számos rendelkezés korlátozza. A jobbágytelkek felosztásának korlátozása, a zsidók földbirtokszerzésének tilalma, a hitbizományok fenntartása, az ősiség késedelmes eltörlése.

8 AZ ÖNKÉNYURALOM OKTATÁSPOLITIKÁJA Az abszolutista rendszer rányomta bélyegét az oktatásügyre is. Szemlélete modern annyiban, hogy felismerte az iskola tudat-, következésképpen közvélemény-formáló szerepét s ezt a maga szolgálatába kívánta állítani. A birodalom csak fegyveres erővel összetartható népeit éppen az iskolák segítségével igyekezett egységbe kovácsolni. Az eszmei összetartó erőt pedig a konzervatív-vallásos világnézetben vélte megtalálni, amely a császári ház és általában a feljebbvalók iránti odaadást és engedelmességet hirdette.

9 A birodalom ellentmondásai az oktatásügy területén is jelentkeztek. Fennmaradása konzervatív-vallásos eszmerendszert, egységesítése németesítést, de a társadalmi-gazdasági haladás igényei tartalmi korszerűséget, a XIX. században fellendülő természet- és társadalomtudományok eredményeinek oktatását kívánták. A két egymásnak ellentmondó célkitűzés összhangba hozására vállalkozik a korszak oktatásügyének alapdokumentuma, az Entwurf,

10 melyet a köztudat kibocsátója, gróf Leo Thun, vaÚás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez kapcsol. Az Entwurf Franz Exner által készített tervezete még 1848 nyarán, tehát a forradalom időszakában készült, de nem tudta megakadályozni, hogy a jobbratolódás időszakában ne terhelődjék a tervezet retrográd elemekkel.

11 Thun reformjának érdeme, hogy egységes oktatási rendszert hoz létre az elemi iskoláktól az egyetemig. Az oktatásügyet közüggyé nyilvánította, az államnak tartva fenn a főfelügyelet jogát. A valóságban az oktatásügyre továbbra is az egyháznak volt a legnagyobb befolyása.

12 Az 1849. október 9-i 1. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet 6