Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

Iskolafenntartói jogot ad: a) hitfelekezeteknek, b) társulatoknak, c) egyeseknek, d) községeknek, e) az államnak. A hitfelekezetek saját iskolákat állíthatnak fel, azokat fenntarthatják, e célra híveiktől hozzájárulást szavaztathatnak meg. A tanítókat maguk választhatják, a fizetésüket meghatározhatják, saját tankönyveket, tanítási rendszert és módszert alkalmazhatnak. Ugyanakkor a hitfelekezetek kötelessége az iskolaépítést az érvényes szabályok szerint végeztetni, a fiúk és leányok külön oktatását biztosítani, a tanító képesítésére, valamint az egy tanítóra eső tanulószámra vonatkozó előírásokat betartani. Biztosítaniuk kell a kötelezően előírt tantárgyak oktatását, melyek a következők: hites erkölcstan, írás, olvasás, számolás, hazai mértékek ismerete, nyelvtan,természettan és természetrajz elemei, hazai földleírás és történet, gyakorlati utasítások a mezei gazdaság és a kertészet köréből, polgári jogok és kötelességek, ének, testgyakorlat. A törvény szerint a felekezeteknek gondoskodniuk kell az iskolák kellő felszereléséről is: táblákról, földgömbökről, természetrajzi ábrákról, a legszükségesebb taneszközökről. A törvény előírja, hogy a felekezeti iskolákban is be kell tartani a szorgalmi időt: ez falun 8 hónap, városban 9 hónap. Az állami felügyeletet a törvény III. fejezete írja elő a felekezeti iskolákban oly mértékben, hogyha félévenként háromszor megintve sem teljesítik az előírt állami feltételeket, a kormány a felekezeti iskola helyett községi iskolát állíthat fel. A törvény lehetővé teszi magánosok, társulatok számára elemi felsőbb népiskola, polgári iskola és tanítóképezde felállítását a kormány engedélye és évenkénti vizsga megtartása mellett. Amennyiben a községben egyik hitfelekezet sem tart fenn iskolát, akkor a község kötelessége az iskola felállítása és fenntartása. A községi iskolában nincs koedukáció. Az iskolát a község szereli fel taneszközökkel és a szegénygyermekek ingyen tankönyvet kapnak. A község fizeti a tanítót. „Egy tanító 80 növendéknél többet rendesen nem taníthat." (34.§.) Az iskolák fenntartására a község különadót vethet ki (az állami egyenesadók legfeljebb 5%áig). Az iskolaépítés, a tanítói lak építése is a község kötelessége. Egy tanteremre 60 főt ír elő a törvény, gyermekenkint 8-10 lábnyi helyet számítva (1 bécsi láb = 31,608 cm; 1 négyzetláb = 31,6 cm

2 = 958,56 cm

2

; egy gyermekre tehát 1,15 m

2 helyet számolt a törvény). Emellett a tanteremnek száraznak, tágasnak, világosnak, szellőztethetőnek kell lennie. A törvény részletesen rendelkezik az egyes iskolafajtákról. Azokban a községekben, ahol legalább 30 tanköteles van, elemi népiskolát kell létrehozni a községnek, vagy több községnek közösen, vagy a hitfelekezeteknek. A tanyai gyerekekről a községnek kell gondoskodnia. Az elemi népiskolai oktatás két fokozata: a) 6-12 éves korig tartó mindennapi elemi népiskola, heti 20-25 órai tanítással, b) a 12-15 éves korig terjedő ismétlő iskola, télen heti 5, nyáron heti 2 órai tanítással. A községi elemi népiskolában a kötelező tantárgyak (55. §): hit- és erkölcstan, írás és olvasás, fejbeli és jegyekkel számolás és a hazai mértékek és pénznemek ismerete, nyelvtan, beszéd- és értelemgyakorlatok, hazai földleírás és történet, természetrajz és természettan, (különös tekintettel az életmódra és vidékre, melyhez a gyermekek nagyobb részének szülei tartoznak), gyakorlati útmutatások a mezei gazdaság és kertészet köréből, polgári főbb jogok és kötelességek tanítása, ének, testgyakorlat, tekintettel a katonai gyakorlatokra. „Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike" - írja elő a törvény. Népesebb községekben vegyes nemzetiség esetén különböző ajkú segédtanítók is választatnak. Egy tanító hetenkint 30 óránál többet nem taníthat, illetve nem köteles tanítani. A törvény külön rendelkezik az állami népiskolákról is. 59