Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545

Dr. Kováts Jenő Állategészségügyi emlékek Tolna megyében 1654-1867 I. 1654-1848 AZ ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI A kutatást az 1654-es esztendővel kezdtem, az első használható adatra csak 1712-ből bukkantam. A XVIII. század első nyolc évtizedében túlnyomórészt a keleti marhavésszel, a „marhadög"-gel foglalkozó ügydarabok vannak. II. József trónralépését követően, a gyorsan felduzzadt hivatalos adminisztráció során megszaporodott az állategészségüggyel foglalkozó akták száma is, témájuk sokoldalúbb, változatosabb lett. Tart ez a fellendülés még őutána is pár évig, később azonban visszaesés következik be. A századfordulót követő első 10 év ügyviteléből az állategészségügy majdnem teljesen hiányzik. 1810-től kezdve már egyre szervezettebb lesz a vármegyei ügyvitel, gazdagabb a levéltári anyag is. Színvonalasabbak lesznek az írásos emlékek az állategészségügyről, különösen Babits Mihály 1817ben megyei főorvossá történt kinevezése után. A csúcspontra Tormay Károly főorvoskodása idején értünk el. Áz írásos anyag nyelve kezdetben szinte kizárólag a latin volt, magyar nyelvű ügyirattal egészen elvétve találkozni. Ilyenre általában akkor került sor, ha valamely község lakossága árvíz, aszály, takarmányhiány vagy állatbetegség miatt bekövetkezett anyagi veszteségei miatt a vármegyéhez adóelengedés céljából kérelmet nyújtott be. A német nyelv részaránya kezdetben hasonlóan alacsony volt a magyaréhoz, csak a német nyelvű telepes községekből a vármegyéhez érkező jelentések íródtak esetenként ezen a nyelven, néha pedig a Helytartó Tanács latin nyelvű leiratához csatolt olyan mellékletek szóltak németül, melyek az egész Osztrák Birodalom területére vagy Ausztria és Magyarországra voltak érvényesek. Gyökeresen megváltozott a helyzet II. József uralkodása alatt (1780-1790), amikoris a latin nyelvű ügyvitelt fokozatosan kiszorítja a német olyannyira, hogy 1785-től már 75-80%-ban ezen a nyelven folyik a levelezés. Sőt, 1787 augusztusától a Közgyűlési jegyzőkönyveket is német nyelven vezették. Kizárólag ezen a nyelven levelez Pozsonyból a Királyi Helytartó Tanács is az addigi latin helyett. II. Lipót az 1790-es országgyűléshez intézett leirata 8. cikkelyében megadta a lehetőséget a magyar nyelv széles körű használatára. Eszerint a jövőben a latin nyelvet csak a „legfelsőbb hely"-lyel kapcsolatos levelezésben kötelező használni, egyébként még a főiskolai oktatásban is engedélyezte a magyar nyelvet. Ha a nagy nekibuzdulás nem is járt azonnal általános eredménnyel, de tény, hogy a magyar nyelvű ügydarabok száma megnövekedett. A betűrendes Névmutatók azonban 1790-től változatlanul latinul készültek, és csak 1807-ben vezették be a nagyar nyelv használatát. A Közgyűlési jegyzőkönyvek 1805-től készültek magyarul, felváltva az eddigi latint. A német nyelv II. József után teljesen visszaszorult, a magyar nyelv használata 1810 körül már 35-38%-os, 2-5% a német, a túlnyomó többség még mindig latin. Változatlanul latinul érkeznek a Helytartó Tanács leiratai egészen 1840-ig, mely ekkor vált csak át a ma35 545