Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545

gyár nyelvre. A Helytartó Tanács 1785-ig Pozsonyban székelt, ekkor települt át Budára. Az állategészségügyi hivatalos ügyvitelben a magyar nyelv térhódítása az 1820-as évektől mind erőteljesebbé válik, és az 1830-as évektől kezdve már teljesen ezen a nyelven folyik a megyei adminisztráció. Az ekkori magyar nyelven már erősen érződik a nyelvújítási mozgalom hatása, az ügydarabok írásmódja egységesebb, könnyen érthetőbb lesz. Egészen az 1800-as évek elejéig az állattal, annak egészségével foglalkozó ügy darabok, jegyzőkönyvek jelentős része a járványvédelmi intézkedések mellett főleg a vágott állatok húsának ármegállapításával, az ellopott vagy elkóborolt (elbitangolt), illetve talált jószágok leírásával, azok közhírré tételével foglalkoznak (Desciptio vagorum Pecorum et Equorum). Az ilyen papírok nagy számából ítélve a gazdájukat vesztett állatokkal kapcsolatos ügyvitel elég nagy munkát adhatott a Helytartó Tanácsnak, a vármegyéknek, városoknak, mezővárosoknak és falvaknak. Érdekességképpen idézem Őcsény községnek egy talált lóval kapcsolatban a vármegyéhez intézett levelét: „Tekintetes Nemes Vgye! Helységünk Határjában találtatott bizonyos tévelygő Ló, mellynek gazdája mind ez ideig nintsen, hanem bizonyos Klag Péter nevezetű Lakosnak, aki a' T. N. Uraságnak Erdő kerülője gondviselése alatt tartatík: a'melly is sárga szőrű, Herélt, alatson köptzös ló, Hódos, sem jegy sem bélyeg rajta nem esmerszik, meg lett Ló, amellyrol alázatosan jelentést teszünk, hogy t. i. vélle mit tselekedők legyünk, itten tovább is jó gondviselés alatt tartsuk-e vagy pediglen ne. Melfynek alázatos jelentésével állandóul vagyunk Eötsény Die, 6-a Febr. 1790." A nagymértékben elharapózott állatlopások meggátlása érdekében 1792. február 10én kelt levelében „Pest, Pilis és Solt törvényesen egybe kaptsolt Vármegyék Rendéi" összefogásra hívják fel a szomszédos vármegyéket, és ennek érdekében közös megbeszélést javasolnak. Az ügydarabok számának a növekedésében és hangnemének idővel szigorúbbá válásában általában szerepet játszott nagyobb állatjárványok megjelenése, amikor a nagy gazdasági kár megmozgatta azokat a hivatalos fórumokat is, amelyek egyébként állategészségügyi kérdésekre nemigen vetettek ügyet, és felhívta a figyelmet a járvány elleni védekezésre, illetve annak megelőzésére. Különösen szembetűnő ez az ismétlődő keleti marhavészjárványokra, vagy az emberre, állatra egyaránt veszedelmes veszettségre. Mentes időszakban évszámra sem lehet a levéltári anyagban állategészségügyi tárgyú ügydarabot találni. A szabadságharc bukásának évére, 1849-re az addig misekönyvek terjedelmét meghaladó Névmutatók és Közgyűlési jegyzőkönyvek vékony kötetté zsugorodtak, és ezzel együtt az állategészségügyet bármilyen formában érintő iratok is hiányoznak. De 1848-ban előfordult az is, hogy egyes Közgyűlési jegyzőkönyvek egyszerűen eltűntek. Idézem erre a következő bejegyzést: „az 1848. September 25-én tartott Bizottsági ülésnek 2519-ik számtól 2549 számig terjedő jegyzökönyvét Fiáth István volt Forradalmi Kormánybiztos magához vévén, az többé vissza nem került". Végül a részletes tárgyalás megkezdése előtt olyan megállapításokat kívánok idézni, amelyeket már 200 évvel ezelőtt is fontosnak tartottak hangsúlyozni. A Helytartó Tanács 1769. május 19-én Pozsonyban kelt leiratában

1 hosszú rendelkezést adott ki a „Pecorum lues", a keleti marhavész által okozott károk megelőzésére, illetve a betegség felszámolására. A leirathoz csatolt egyik mellékletben Josephus Sgolanics, egészségügyi tanácsos, az 1768. május 10-én kelt reflexióiban a Magyarországon elterjedt járvánnyal foglalkozik. Bevezetőjében a kor szokása szerint, érzelmes húrokat pengetve, „proh dolor", sajnálkozik a veszteségek miatt. Ezt követően kiemeli, hogy a betegség elleni védekezésnek két fontos oldala van: az orvos-polgári és az orvos-állategészségügyi, kidomborítva az állategészségügyijelleget. Az orvos-polgári teendők alatt a mai értelemben vett állategészségügyi igazgatási rendszabályokat sorolja fel: a zárlat, a betegek elkülönítése, az állatforgalom korlátozása, a vásártartási tilalom, az állatok állandó figyelése stb. Közvetlen állategészségügyi teendőnek jelzi az állatok egészségének a megóvását és a beteg egyedek kezelését. Nyomatéko546