Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513
részvételtől. Kérics. kir. bizottmányt alulírott hivatali tevékenységéről szóló jelentés tudomás vételére, egyúttal kész a szükséges felvilágosítás megadására. Pest, 1849. február 24. Sztankovánszky Imre Tm. egykori főispánja" 129 A válaszra nem kellett sokáig várnia. Március 3-án megkapta Kari von Trattner ezredes levelét, amelyben értesítették, hogy a katonai eljárást ellene felfíiggeszthetőnek és az elrendelt vagyonzárolást megszüntethetőnek ítélik. 130 így a megszállás napjait meglehetős nyugalomban tölthette. Az előttünk fekvő beadványa, és eddigi magatartása alapján az aulikus Sztankovánszky Imre „alkotmányos monarchisztikus elvet" valló, „morális kényszernek" engedelmeskedő, „mérsékletre hajló", jogérzettel rendelkező, túlzásoktól mentes embernek mutatkozott, aki Kossuthtól, a baloldaltól távol áll, idegenül szemléli a szabadságharc során bekövetkezett politikai változásokat. Az események ily módon történő alakulásával - úgymond - nem értett egyet, és az osztrákok közeledtekor a politikában való részvételtől már menekülne. Éppen ezért rendkívül meglepő, hogy az osztrákok távoztával ismét elfoglalja a főispáni széket. 1849 tavasza az 1848 vívmányaihoz ragaszkodók számára a reménykedés időszaka. A honvédsereg tavaszi hadjárata, ellentámadása fényes sikerrel járt. Duna-Tisza köze felszabadult, Pestet visszafoglalták, Komáromot felmentették. A mellékhadszíntéren is győzelmek sora született. Azonban a sikerek mögött már érződött a hanyatlás is. Különösen jelentkezett ez az államgépezetben, az egyes személyek és politikai csoportok között. A liberális nemesség többsége jobbra tolódott, a Habsburgokkal történő „kölcsönös megegyezést" tartották a legésszerűbb megoldásnak. 131 A magyar seregek győzelmi sorozatának keretében Tolna megye május 6-án szabadult fel az osztrákokkal szövetkezett Jelacic seregétől. 132 A közigazgatás rekonstrukcióját, a megszállás előtti törvényes rend helyreállítását Kossuth Fiáth István kormánybiztosra bízta. Fiáth István rendkívüli teljhatalommal rendelkezett. 133 Késedelem nélkül munkához látott, hogy a megyei közélet minél hamarabb a megszállás előtti mederben folytatódjék. Erélyességéről és gyors intézkedéséről a nyílt rendelete tanúskodik. Az első lépése az volt, hogy a megszállók alkotta hivatalt felfüggesztette, a kiadott rendeleteiket megsemmisítette. Elrendelte a hivatali iratok, az álladalmi pénzek és az egyéb javak beadatását. A közügyek intézésével ideiglenesen Perczel Béla alispánt, Fördös István simontornyai, Kiss Ferenc dombóvári, Derecskey Lajos dunafoldvári, Stann Ferenc középponti, Kramolin Emil völgységi kerületi bírákat bízta meg. Valamennyien a „bitorhatalom által helyeikről kimozdított" tisztviselők és egyben Sztankovánszky Imre legközvetlenebb munkatársai közé tartoztak. Fiáth István a jogtalanságok, a visszaélések, az ellenség mindennemű segítése, tehát a hazaárulás esetében a legszigorúbb eljárást alkalmazhatta. Ez pedig nem lehetett más, mint a földtől való megfosztás. Ezt a büntetést szánta azoknak a német községeknek is, amelyek az újoncaikat a Habsburgok számára gyűjtötték össze. 134 Fiáth István június 12-re összehívta a megyei bizottmányt, amely a kormánybiztosi tevékenységének a befejeztet is jelentette. Küldetése a rend helyreállításával és a közigazgatás törvényes alapokra helyezésével véget ért. Ekkor megalakult az új tisztikar: első alispán Perczel Béla, másodalispán Fördös István, főjegyző Hegyessy János, főügyész Tóth István, központi főbíró Heribán János, földvári járásbéli főbíró Dereczky Lajos, simontornyai főbíró Papp Lajos, dombóbvári főbíró Kiss Ferenc, völgységi főbíró Kramolin Emil stb... Az állandó bizottmányi ülés elnöki székét Fiáth kormánybiztos átadta Perczel Béla első alispánnak, s ezzel a megválasztott új, alkotmányos tisztikar átvette a megyei közügyek intézését. 135 Megoldásra vártak a felhalmozódott úrbéri, az adósságügyek és a megyei pénztár mielőbbi rendezésének a gondja. A június 12-i nagygyűlésen olvasták fel a Függetlenségi Nyilatkozatot. A Habsburgház trónfosztásáról szóló kiáltványt a megye - a korábbi királyhűsége ellenére - egyetértés534