Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

sel fogadta. Egyetértését nyilatkozattal is megerősítette.

136 Az ülésen Sztankovánszky Imre még nem vett részt. így a nyilvánosság előtt véleményt nem kellett alkotnia a trónfosztásról. Tényként ismerte el a számára oly elképzelhetetlen lépést. Ezt igazolni látszik az is, hogy a közóhajnak engedve nem utasította vissza az ismételten felkínált főispáni tisztet. Az 1849. június 28-i közgyűlésen már Sztankovánszky Imre főispán elnökölt. A megye helyzete mindenképpen megkívánta, hogy a megyei tisztviselők élén főispán álljon. A kormány, Szemere Bertalan belügyminiszter hozzájárult Sztankovánszky Imre újbóli kinevezéséhez, teljesítve ismét a megye kívánságát.

137 Sztankovánszky Imrét hivatalának folytatására „a nemzeti kormány rendelete" és „a bizottmány bizodalma", azaz „kettős erkölcsi kényszer" késztette, „melyek hatalmának ellen nem állhatva vissza lépek most a hivatalba egyelőre". Székfoglaló beszédében a rá jellemző következetességgel ezt ki is nyilvánította. Elveihez mélységesen ragaszkodva a megyei fő-fő érdekek, a megye belnyugalma, a rendes vagyonbiztonság érdekében vállalta a hivatalt. Rendületlenül hitte, hogy rend „nélkül valóban nincs szabadság, és nem lehet polgári boldogság".

m Különösen egyetlen kijelentése miatt figyelemre méltó a székfoglalója. Éspedig, hogy ideiglenesen, „egyelőre"látná el a tisztét. Ez az „egyelőre" mindaddig szólna, míg a személye által a megyei biztonság fenntartható. A beligazgatás gondjait továbbra is megosztotta a bizottmánnyal és a tisztviselőkkel.

139 A megye teljhatalmú kormánybiztosa nem akart lenni. Kormánybiztosi hatalmát nem gyakorolta, csupán a főispáni teendőkkel foglalkozott. Az elért viszonylagos belső nyugalmat, - amely a megyét csak néhány hétig jellemezte - egyre gyakrabban megzavarták a be-betörő horvát és osztrák csapatok garázdálkodásai. Sztankovánszky Imrének akarata, meggyőződése ellenére intézkednie kellett a megye védelmének érdekében és a katonai ügyekben. Az ellenség támadásainak kivédésére a bizottmány elhatározta egy 600 főnyi önkéntes nemzetőrcsapat létrehozását, amelyet a községeknek két hét alatt kellett kiállítaniuk. Lehetőségként csak ez adódott, hiszen Tolna vármegyében sorkatonaság ekkor sem volt. A nép nyugtalansága miatt az általános népfelkelés nem járt volna sikerrel. De egyébként is a népet nagy számban nem lehetett kivonni a mezőgazdasági munkákból.

140 A védelem érdekében szervezték meg az előőrsi vonalat, amely a megye alsó vidékétől Szekszárdig húzódott. Feladata volt, hogy a magas dombtetőkön nappal lármafákkal, éjjel lobogó tűzzel messze távolságra jelezzék a közelgő ellenséget. A tervek szerint a megye alsó határait a Sárközben kiállított két- vagy háromszáz nemzetőrrel fogják őriztetni.

141 Bonyhád vidékét 600 fős szabad nemzetőrcsapat védelmére bízták, amelyet Szévald István, ideiglenes parancsnok a környék lakosságából állított össze.

142 A megye némi katonai erősítést is kapott. Bajáról Bátára két század honvéd és fél osztály huszárság érkezett.

143 Július 22-én Báta mégis teljesen elpusztult, a váratlan támadás reggeli tízkor érte. Az osztrák, horvát katonaság a mezővárost felgyújtotta, és rabolt mit csak lehetett. Miután a várost kifosztották és porrá égették, a támadók eltávoztak a késő esti órákban. A honvédek, a huszárok, a nemzetőrök a bátai szigetre, a lakosság a tanyákra, a hegyekbe menekültek.

144 Ez volt a legnagyobb csapás, ami a megyét érte a forradalom és a szabadságharc alatt. Ehhez hasonló katonai akció megismétlődésére számítani lehetett. A kormány ekkor már Szegeden székelt. Az egyre kilatastalanabbnak tűnő helyzetben a katonai szempontok az elsődlegesek. A továbbiakban már csak a fegyvereknek volt szavuk. Éppen emiatt Sztankovánszky Imre szigorú hivatalnoki szemléletével nem tudta és nem akarta a reá rótt tisztet viselni. 1849. július 25-én beadta lemondását. Indokai: „hadviselés váratlanul sebes, komolyabb fordulata az arra vonatkozó rendkívüli teendők iránt veszi most a hivatalnok pontos, erélyes eljárását sokkal inkább igénybe, semmint a rendszerinti beligazgatás körében cselekedni, vagy legalább hatályosabban működni engedne. Mivel pedig én az oly rendkívüli eljárásra kellő hivatást, és annak megfelelőbb erőt látok szükségesnek... Kénytelen vagyok Miniszterelnök Urat tisztelettel a végett kérni, ne hogy a közügy, és azt illeti közszolgálat jelen körülmények közt az említett rendkívüli teendőkre nézve valamely hátramaradást szenvedjen a megyében, méltóztassék a végre ide és minta legtöbb megyék535