Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

mányra ültették, aminek a hátából szögek álltak ki. A falovat vallatás közben meghimbálták, amitől a vádlott fájdalmai fokozódtak. A kínvallatás után bekísérték (vagy inkább bevitték!) a tárgyalóterembe, ahol részint megerősítette, részint visszavonta vallomását. Fenntartotta, hogy rontófüvet szedett és azt Paksi Kolos lábaihoz hajította, amitől az megnyomorodott, majd lólábszár-velejével meggyógyította. Elismeri, hogy meg akarta nyergelni a paksi postakocsist és eljutni rajta a Gellért-hegyre. Helybenhagyta azt a korábbi beismerő vallomását, hogy az ördögtől pénzt kapott. Csupán az összegen igazít, nem egy vagy fél forintot, hanem 56 garast adott neki a sátán. Tamás Zsuzsa dunaszentgyörgyi boszorkány 1741. március 18.-Í kínvallatásakor hét grádicsot fogcsikorgatva tűrt. De kipróbálták rajta a nyolcadikat is. Ez hatott. Szűkszavúan, de rávallott Vörös Ilonára, őt tette felelőssé a rontásokért. Elismerte, hogy részt vett az ördögök rendezte lakomákon. Mint említettük, a Tolna megyei boszorkányperek történetében a kínvallatás nyolcadik fokozatáig jutottak el az 1741. év gyanúsítottjai. Ezek a következők: Első fokozat: levetkőztették a delikvenst és a hóhér megmutatta a kínzóeszközöket. A következő lépésben összepréslték ujjait. A harmadik fokozatban összekötözték és egyre szorosabban húzták a kötelet, úgy hogy fulladás környékezte a vádlottat. Ezt követte a negyedik grádics: harapófogókkal csipdesték testét. Mivel ezek alatt sem vallott, ötödik fogásként fémbilincseket raktak rá, amelyek szorításától csontjai repedezni kezdtek. A tortúra hatodik fokozata a rettegett spanyolcsizma alkalmazása volt. A hetedikben az áldozat testét gyertyákkal égették, és végül nyolcadikként tüskés lóra ültették Nem csoda, hogy a tortúra hatására teljes szellemi összeomlás, sőt én-csere következett be.De ez nem a minden tagadás illetve a mindent beismerés jegyében ment végbe. Ha ez így lett volna, akkor a például mindent beismerés Pócs Éva felfogása szerint :„sokkal inkább kelti egy valamilyen célból következetesen végigjátszott szerep, mint olyan szöveg benyomását, melynek bármilyen valós élményhez, vagy meggyőződéshez köze van."

74 Az 1741. évi kínvallatások áldozatai csak akkor kezdtek el vallani, amikor erejük fogytán volt, s akkor sem minden vádat hagytak helyben. i) Virág Jutka táltospere Az 1741-ben kulmináló boszorkányüldözés 1742-47 között némileg alábbhagyott, halálos ítéleteket nem hoztak. Miszlán és Dunaszentgyörgyön egy-egy, Decsen öt pert indítottak. Mindegyik figyelemreméltó, főként a társadalmi háttér bemutatása szempontjából. Az ördög kevesebb szerepet kapott, mint korábban. Egy évtized nyugalomban telt el. 1756-59 között ismét foglalkoztatják a büntetőbíróságot boszorkányperek kreálásával. Míg az előző évtized derekán a pozícióharc jegyében folytak a vádaskodások, most ezek mellett feltűnik a szerelmi varázslás is. A boszorkányperek klasszikus korát Tolnában Virág Jutka 1764. évi táltospere zárja. Nem ő az első, s nem is utolsó a táltosok sorában. Már Herczegh Istvánné perében is felmerül az elásott kincs holléte, 1725-ben pedig Hans Georg Prun Tolnán beszél a szellemek segítségével szerzett pénzről. A sárköziek képzelőerejét is fölcsigázta a kincskeresés gondolata. Úgy vélték, hogy foggal és körömmel született hetedik gyerekekből táltosok lesznek, akik beolajozott hüvelykujjuk körmén képesek meglátni a földbe rejtett kincseket. Egy decsi bábaasszony azt állította, hogy minden újszülött szájában kereste a „fölösszámú" csontokat, hogy kiszedje azokat. Tamás Zsuzsa dunaszentgyörgyi és Galagonya Tamás decsi vádlott perében is szerephez jut a fogak varázshatása. Az utolsó táltosper - ha nem is ilyen jogcímen - 1848 áprilisában indult Kalocsai Éva és Sárközi Bábi ellen, akik egy hiszé471