Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

kény szekszárdi asszonytól 350 forintot csaltak ki azzal az ígérettel, hogy a pénzt kamatostul visszaszerzi a táltosok segítségével. Lényegesen nagyobb visszhangja volt Virág Jutka táltosperének 1764-ben, amit a kalocsai büntetőtörvényszék tárgyalt a pálfai elöljáróság jelentése és a vádlott kihallgatása alapján. A szeplős, fél csípőjére sánta és félszemén hályogos 32 éves asszony elhitette a pálfai gazdákkal, hogy Budán sebesülten fekszik egy táltostiszt, annak gondviselésére van szüksége sok pénzre, élelemre és ruhára: ha felgyógyul a táltos, eljön Pálfára és megmutatja, hogy hol van elásva a sok kincs, amit hálából kapnak jótettükért.

75 A boszorkányok bűnhődése A tanúvallomások ismertetése és a vádlott kihallgatása után az ügyész többnyire halálbüntetést indítványozott („másoknak rettentő példájára elevenyen megh égettessék"). A bűntársak előkerítése végett a vádlottak egy részét kínvallatásnak vetették alá. Galagonya Tamást a tortúra két fokozatával, Pintérné Bemin Katalint a harmadikkal is megismertették. Az első boszorkányper áldozatát, a dunaföldvári Herczeghnét is bevezették a kínzókamrába, megtortúráztatták, majd „igneque vivam concremari" (megégetésre) ítélték. Mint ismeretes, nem kerülte el a kínvallatást az 1741. évi üldözés három halálraítéltje sem. a) ítélethozatal A boszorkányok tűzhalállal való büntetése régi szokásnak bizonyul. Már a Sváb Tükör is ezt szabja ki, a Budai jogkönyv és a Tárnokjog is a megégetést írja elő.

76 A kálvinizmus egyik hazai fellegvárában, Tolna mezővárosban a mohamedán időszámítás szerinti 965. évben (nálunk 1557. október. 24.-1558. okt. 13. közötti időszakban) megégettek egy Dorka (Dóra v. Dorottya) nevű öregasszonyt. Ezt az adatot a budai török kincstár pénztári naplója őrizte meg. Sajnálatunkra a periratok nem maradtak fenn, így nem tudjuk biztosan, hogy boszorkányégetés volt-e Tolnán.

77 Legközelebb 1713-ban találkozunk Tolnában boszorkányokkal. Innentől kezdve már hivatkoznak Carpzovius Benedek lipcsei egyetemi jogtanár (1595-1666) hírhedt Praxis Criminalisára. Az 1656-ban kiadott osztrák büntetőtörvénykönyv boszorkány üldözéssel kapcsolatos cikkelyeit becsempészték a magyar Corpus Juris-ba. A nagyszombati egyetemen ugyanúgy tanították a jövendő jogászoknak, mint Verbőczy Hármaskönyvét. A joggyakorlat is átvette - többek között - a boszorkányok vízbemerítését, mint perdöntő bizonyítékot a vádlott és az ördög kapcsolatára.

78 A tanúkhoz intézett, előre megszerkesztett kérdéseket is Carpzoviusnál találták meg a bíróságok. A Tolna megyei perek közül Herczegh Istvánná anyagában olvashatjuk legtömörebb megfogalmazásban Carpzovius útmutatásait. A bírói ítéletekben a fennálló társadalmi rend megóvásának szempontjai kapták a főszerepet. A büntetés, legyen az halál vagy korbácsolás, akárcsak kiseprőzés, nemcsak a bűncselekmény megtorlását szolgálta, hanem attól mások elriasztását is. Ennek tulajdonítható, hogy az ítélethirdetés és végrehajtás egyúttal nyilvános megszégyenítés. b) Kigyullad a máglyák tüze A boszorkányégetést, a többi kivégzéshez hasonlóan, a község határában hajtották végre. Ozorán az Akasztó-domb a falu szélén található. Szekszárd határában, akárcsak Simontornyán is létezett kivégzőhely. Az 1741. évi halálos ítéletek végrehajtásában kivételt tettek Fehér Ilonával: gyenge fizikuma és előrehaladott korára tekintettel előbb lefejezték, s utána emésztették el a lángok. Az etnográfusok szerint azért végezték ki a bűnösöket és temették el a község határának legszélén, mert az a „senki földje", kívül esik azon a körön, területen, amelyben a rossz 472