Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

A néphit szerint a váltott gyermek a boszorkány rosszul sikerült, vézna, nyomorék, gyakran szótlan, hibbant eszű gyereke. A boszorkány ezért túl akar adni rajta, cserébe egészséges gyermeket lop. A pólyás gyermeket a keresztelőig nem ajánlatos magára hagyni, mert a boszorkányok kicserélik s helyette otthagyják csenevész fattyújukat. Legalább macskát kell tartani a gyerekszobában, amíg anyja kimegy az udvarra dolgát végezni. A fiatal anyák rettegtek a váltott gyermektől, mert az nem élt tovább, mint hétéves koráig. Addig is jól kellett vele bánni, különben a boszorkány gonoszul viselkedik az elcsempészett gyerekkel. Egy másik verzió szerint esetleg meghosszabbítható a váltott gyermek élete a következő felkiáltással: „Te 100 esztendős jövendőmondó!" - Ha ennek hallatára fölnevet, életben marad. Tolnában elterjedt az a hiedelem, hogy a váltott gyermek hajfürtjeit körül kell vágni és postán eljuttatni Dunafóldvárra, ahol állítólag egy ügyes orvos él, aki tüzetesen megvizsgálja a hajfürtöket és azokból megjósolja, hogy hány évig élhet még a váltott gyermek.

19 Visszaváltása drámai pillanatok közben megy végbe. A szülők befűtik a kemencét és a váltott gyermeket (a boszorkány gyerekét) ráültetik a sütőlapátra. Azonnal kiderül, hogy a gyermek váltott-e vagy csak csecsemőkori beteggé válás áldozata. Ugyanis a boszorkány a veszély láttán saját gyerekét lekapja a sütőlapátról. Az ellopott gyermeket viszont a kéményen keresztül visszajuttatja édes szüleinek.

20 A Sárközben is a gyermekágyas asszonyt és az újszülöttet sokféle babonás eljárással védték. Pl. a vánkos alá kést tettek, fokhagymát dugtak a kulcslukba, a szemöldökfába villát szúrtak, hogy távoltartsák a boszorkányt. A Völgységben úgy védekeztek, hogy már a szülés órájában felrajzolták a „boszorkánylábat" a szülőszoba ajtajára. Ha kopogtatást hallottak az ajtó vagy ablak felől, nem válaszolhattak. Keblükhöz szorították csecsemőjüket, hogy el ne rabolja a boszorkány.

21 A boszorkányüldözés mozgatórugói A varázslás okozta szerencsétlenségtől való félelem miatt egész Európa népe azt hitte (ideértve gyakorta a hatóságokat is), hogy a boszorkányok vihart jégesőt és aszályt idézhetnek elő. Bizonygatták, hogy a boszorkány megrontotta a háziállatokat, megfosztotta a férfiakat erejüktől. A házastársak gyűlölködését és a hűtlen férj visszahódításának praktikáját is neki rótták fel. VIII. Ince pápa Summis desiderentes affectibus kezdetű „boszorkánybullájá"-nak megjelenésétől (1485) közel három évszázadon át folytak a boszorkányperek. Jacobus Sprenger és Henricus Institoris domonkosrendi szerzetesek és németországi inkvizítorok 1487-ben kiadott könyvükben „bebizonyítják" a boszorkányok létezését és az ördöggel való cimborálásukat. Könyvük, a Malleus maleficarum (Boszorkányok pörölye) a boszorkányüldözés kódexévé vált. Hatása - mint ahogy arra Schram rámutatott - kettős irányú: „hatott a népre, és a néphit számos elemét felvette magába".

22 VIII. Ince pápa bullája taxatíve felsorolja a boszorkányok rontásait: „.... olyan mindkét nembeli személyek, akik saját üdvösségükről megfeledkezve és a katolikus hittől eltévelyedve, nővel és férfival paráználkodó démonok hatalmát kihasználva, ráolvasásaikkal, bajtámasztásaikkal és más tilalmas babonáikkal, csalárd jóslásaikkal, korlátot nem ismerő vétkeikkel és bűneikkel az asszonyok magzatát, az állatok vemhét, a föld termését, a szőlők fürtjeit, a fák gyümölcsét, nemkülönben embereket, asszonyokat, állatokat, barmokat, jószágokat és mindenféle állatot, továbbá a szőlőskerteket, gyümölcsösöket, réteket, legelőket, a gabonát, a föld minden zöld és szemes termését befojtják és kiirtják, illetve mindezt előidézhetik, magukat az embereket pedig s a nőket, az állatokat, a barmokat és a jószágokat mind belső, mind külső kemény fájdalmakkal és kínokkal sújtják és gyötrik; továbbá gátat vetnek a férfiak nemző-, a nők fogamzóképességének; és megakadályozzák a férfiakat 448