Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

\ Nem különben 1. Egy mérő legjobb rostól p. 80 Font, 5 Font vám, az rostállásért 2 Font, 30 mérőtől 150 Font vám, a rostállásért 30 mérőtől 60 Font jár. 2. A középszerű rosból p. 75 Font 4

n

/

16 Font vám, 30 mérőtől 140V

8 vám; az a rostállásért pedig egy mérőtől 3 Font, harminctól pedig 90 Font jár. 3. Az leg alább való rosból p. 70 Font 4

3

/

g Font vám, a rostállásért pedig 3 Font, 30 mérőtől pedig 90 Font jár. Holott továbbá az őrlős egy mérő, legjobb búzától korpául nem többet, mint 87

2

, a középszerűből 9V

2 az leg alább valóból 107

2 Fontot; A legjobb rosból 7V

2 a középszerűből 8V

2

, és az alább valóból 9V

2 Fontot tartozik elvenni. Innét kitetszik, hogy mivel a legjobb búza p. 85 Font, harminsz mérőre 2550 Fontot, a középszerű búza p. 79 Font, 2370 Fontot, az leg alább való búza p. 73 Font, 2190 Fontot; úgy nem különben a legjobb ros p. 80 Font, 2400 Fontot; a középszerű ros p. 75 Font 2250 Fontot; az leg alább való ros p. 70 Font 2100 Font lisztet ad: tehát az őrlős magától tudhatja, mi járjon néki vissza, kitudván az malom vámot és az rostálásért való járandó jusst, a búzából helyes Mund, semlye, fekete és fehér pék lisztül és korpául a rosból pedig, menynyit nyomó jó roslisztet és fekete lisztet kívánhat vissza. Hol még ezt meg kell jegyezni, hogy ha őrlős az ő gabonájának külömbféle nemeit oda haza megrostálja, tehát a rostállásért ami némü Fontokat kellene az Molnárnak adni, azokat megtarthat. Huszonegyedszer: Az 1691. esztendőben, 26. Junii, és 1754. esztendőben 17. Áprilisban a liszt és a kenyér eránt való rendelésekről emánált Pátensektől kitettszik, hogy az felhordó pénz ennek utánna egészlen cassáltatik; hanem a malomvámon kívül bizonyos őrlőpénz meg változtathatatlanul rendeltetik. Minthogy pedig magában tsak a malomvám illeti a Molnárt, hanem a Molnárnak tsak azért rendeltetik valami pénzül, mivel a búzából az külömbféle lisztnek, darának, az árpából az külömbféle kásának készíttésében, magános és több munkája vagyon, mint a ros és árpa liszttel; az őrlő is, ha mindjárt akarná is, ollyan külömbféle nemeit a lisztnek árpakásának és darának meg nem készíthetné, más részről a Molnár sem tartozik azt meg tselekedni, a mit az őrlő maga is végbenvihet, péld. ok. a gabonának rostálását és tisztíttását, és mind ezeket tsupán a malom vámért az inasai vagy Legénye által meg tetetni, valaminthogy á sem volna igasság, hogy ha az őrlős ollyatén munkát maga vinné végben, s még is a Molnárnak vagyis inasainak meg kellene fizetni, holott valami őrlő pénz tsak az nagyobb fáradságokért rendeltetett nékik. Tehát hogy az edgyik fél sem szenvedjen rövidséget, ezentől jövendőben ha a Molnár búzából külömbféle lisztet készítt, mérőjétől egy vagy másfél krajtzárt, ha pedig darát, avagy szép kását mérőjétől 17

2 vagy legfeljebb 2 krajczárt, és a malom vámot meg kell adni; Egy mérő rosért pedig és egy mérő darált árpáért vagy középszerű avagy öreg árpának meg őröltetésért, ha a Molnár maga hordja fel, meg is őrli, 1 krajtzárt tartozik az őrlő fizetni, és a rosta allyát is a Molnárnak hagyni. Hogy pedig az őrlőnek a mérték mellyet a gabonája nyomott kiteljék, a rosból a liszt, malompor és korpa, az árpából pedig a dara, árpakása, és esendő darált liszt viszsza adattassék. Huszonkettődször: A hol eddig szokásban volt, hogy a Molnár az őrlőstől a gabonát maga alkalmatosságán ingyen elvitte, haza is vitte, azon szokás meg maradhat; ahol pedig szokásban nem volt, szabadlészen, ha a Felek abból hasznot érezvén, úgy meg egyeznek, hogy a vitelért a korpának és a malompornak harmad részét, vagy felét, vagyis egészlen a Molnárnak oda engedik, vagy minden harminc mérőtől két őrlő gabonát őrletnek, az az korpával és malomporral együtt, úgy mindazonáltal, hogy az őrlőstől se pénzt, se vámot ne vegyen. De a Molnár jó ponyvákat tartson, hogy az gabona, vagy liszt a vitelbe jó béfedetvén az eső ellen, meg ne ázzék. Huszonharmadszor: Ha pedig valahol szokás volna a malom vámon kívül kisebb pénzt venni az nem abrogáltatik, hanem inkább helyben hagyatik. 423