Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

II. FÜGGELÉK Malom rendtartás Ajánljuk minden ezen tartományunk béli Városi, Falusi és Uraságbeli Magistratusoknak, azoknak tiszteinek, Bíráinak, és késségeinek, Közönségesen minden hű Lakosinknak, kivált képpen pedig az Anis Folyó vízén innét fekvő Alsó Ausztriai Ertz Hegységben lévő Molnároknak, kegyelmünket, s kívánván minden jót adjuk tudtotokra. Hogy az eddig tapasztaltatott, és a közönséges jónak kárára szolgáló tsalárdságoknak eltávoztatásáért, rész szerént az őrlőknek hasznokért, és előmozdíttásokért, ezen egész az Anis Folyó vízén alól lévő Austriában, következendő malombéli rendelést tenni, kegyelmesen méltóztattunk. Elsőben: Hogy az malmokban mindenképp, mind az bevitetett gabonára, mind az abból készíttendő lisztre nézve, mindenkoron a tisztaság megtartassék, és arra nézve, mind marha, mind pedig a féreg és egyéb tisztátalanság, ami kárt okozhatna, eltávoztattassék. Másodszor: Minden malomnak a padlása, jól öszve eresztett deszkából készíttessék, és az következhető hasadások, és repedések enyves forgátsal, avagy foltokkal simán tartassanak; úgy nem különben a fogas keréknek az álla, sem lyukassan, sem vizessen ne pádémentomoztassék, annál is inkább, hogy az el szélledő liszt, avagy ide s tova elgördült szem az hasadásokban és lyukakban élne szélledjen, hanem vagy a molnárnak, vagy az őrlőnek hasznára öszvevétettethessék. Harmadszor: Minden őrlő eszköz, mint tudniill.: Malomsziták, kérges sziták, liszt seprők, seprők, kádak, liszthordó vékák, lisztmerő lapátok, tisztán és haszonvételre való állapotban tartassanak. Ami illeti a malom ládát, és az őrlésnek állapotját. Negyedszer: Helyes kövek szereztessenek, mellynek egyike keményebb legyen mint a másik. A Felső Kő az linea és szalmérték szerint, egy zollnyira az alsótól, reá igazittassék; de úgy, hogy a forgó kő valamivel keskenyebb legyen, mint az alsó. Ha pedig ros őröltetik, előbb le vétetvén a kő meg ne vágattassák vagy élesíttessék, miglen a korongvas, jól nem ikeztetik, hogy valami szem az őrlőnek kárára, által ne hulljon, és elveszszen. Ötödször: Mind a két Kő a Molnártól Jó lesepertessék és lisztseprővel, minekutánna a kéreg egy zollnyira helyheztettessék a felső kő alatt, és hogy a kéreg meg teljék, a Molnárnak saját korpája töltessék fel, és egyszer kétszer felhordván lassanként is őröltessék, úgy mindazonáltal, hogy a Molnárnak az őrlés után az ő korpája, a mennyit fel hordott viszsza adattassák az őrlőnek pedig az darált liszti, melly a kéregben esvén vagy a nehézség, vagy a rendűiét által a korpát elnyomja vissza adattassek, hogy a gabonájának mértékje kiteljék, és így az őrlőnek a mértékben, a jó darált élet helyett ne tsak pusztán korpa adattassek. Hatodszor: Mivel az sok őrlés által a vágott kő az ő élét lassanként elveszti, a liszt az életlen kövön, fekete lészen, és kevés lisztet ád, sokszor meg is égeti: tehát jövendőben egy élesített kövön egy Mutnál, (mely harminc mérőt tészen) több ne őröltessék, hanem az malom kő ismét újjonann meg élesíttessék. Hetedszer: Az malomhoz való szitáknak kimenetelek /szájok, hol a liszt és a korpa kifoly/ igen tágossan ne hagyattassanak, sem a szitazáró páltzáknak lyukjainak hézzagjok ne legyen, és a malomláda előtt való ruhák lyukassak ne találtassanak, hogy a liszt el ne szélledjen; a malomhoz való sziták is sem ritkák, sem süniek ne legyenek, hanem jó materiából készíttettek; arra nézve mindenkor többet kell tartani, hogy az egyik el szakadna; azokat nem fölöttébb, hanem amint a szükség kíványa kell kiterjeszteni; az Malom ajtó is a szél miát bé téve tartassák úgy nem különben az ablakok, hogy valami, az lisztnek el szórását okozhatná, eltávoztattassék. Nyoltzadszor: Hogy midőn sok őrlők vágynak gondatlanságból az kerék üressen ne járjon, mások is az őrlésben ne késedelmeztessenek, sem mind az Molnárnak, mind az őrlőnek mint példákból tapasztaltatott nevezetes kár ne okoztassék, az szokott tsengettyű, minden malomkeréknél az szokott módon okvetlenül tartassék. 420