Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

II. A MALOMIPAR A KAPITALIZMUS IDEJÉN A malomipar tőkés fejlődésének kezdeti időszaka Magyarország ipari fejlődése a XIX. század végén az élelmiszeriparban volt jelentős, azon belül is a legnagyobb fejlődést az ország malomipara mutatta. A gőzmalmok fejlődésével párhuzamosan - bár egyelőre még lassan - megindult a hagyományos malomipar viszszaszorulása. Vízimalmaink továbbra is a régi technikával niűködtek, durvább lisztet állítottak elő, és elsősorban a parasztság gabonáját dolgozták fel. A fizetési mód változatlanul a természetben kivetett vám volt. Az ország ipari fejlődésének legfőbb gátját, a céhes köteléket az 1872. évi VIII. törvény eltörölte, ezután az iparosok ipartársulatokat hoztak létre. A Tolna-faddi molnár ipartársulat 1881-ben, a paksi molnár halászipartársulat pedig 1883-ban készítette el az alapszabályát.

1 A társulat célja: a tagok közös iparérdekeit előmozdítani. Szabályozza a tagok jogait, és kötelességeit. Szervezeti felépítése: 1. Tisztviselők: elnök, alelnök, jegyző és pénztárnok. 2. Választmány: a tisztviselők és 16 választmányi tag. A választmány 3 évre kapja megbízatását titkos választás útján. 3. Közgyűlés.

2 A VIII. törvény a vízimalmok és víziépítmények felállítására nézve továbbra is fennálló rendeleteket hagyta érvényben.

3 Külön cikkelyben kitér a rendelet a malomtartásra, mely szerint Jelen törvény alá nem esnek: a malom és italmérési üzlet annyiban, amennyiben az ahhoz való jog a kir. kisebb haszonvételek közé tartozik. "

4 A rendeletnek ez a pontja a malomipar szempontjából igen lényeges. Ugyanis az eddig megjelent, az ipar fejlesztést előmozdító rendeletek sem bántották a malomtartási úri jogot, s „elképzelhetni, hogy mily békó volta földesúri jog malomiparunkon, s mennyire gátolta ezt egészséges fejlődésében, és ha gőzmalmainknak nem sikerült leküzdeni ez avult intézményeket, malomiparunk sohasem éri el azt a magas fejlettséget, mely iparunk egyik fő büszkeségét képezi. A gyakorlat ugyanis nem igen kényszerítette a gőzmalmokat a földesúri jog alá, abból indulva ki, hogy bár 1836. évi VI. tcz. valamennyi malomra kiterjed, a gőzmalmokra, minthogy ilyenek akkor még nem voltak, ki nem terjedhet. De hogy az avult felfogás sokáig nem adta meg magát, arról bizonyságot tesz az 1880. évi XXXIV. tcz. mely szükségesnek látta kimondani, hogy a kizárólag gőzerőre berendezett és állandóan gőzerőre működő malmokra a földesúri jog nem terjed ki, felállításuk a földesúri malomjog szempontjából nem korlátozható, sem azok üzlete malomjog czímen taksával, vagy egyéb szolgáltatással nem terhelhető. Sőt visszaható erővel kimondja, hogy az ilyen malmok után eddig a földesúri malomjog czímén akár bírói ítélet által, akár egyébként megállapítottfizetés és szolgáltatás, a törvény hatálybaléptétől kezdve megszűntettetik. "

5 A malomipar fejlődésének másik, és legdöntőbb tényezője, a technikai fejlődés volt. 1874-ben Mechwert András, a Ganz-gyár igazgatója megvásárolta a svájci Wegmann hengerszék szabadalmát, s azt több tekintetben tökéletesítve alkalmassá tette a magasőrlésre. A Ganz-gyár 1878-tól gyártotta az újtípusú hengerszékeket, amelyek forradalmasították az őrlés technikáját. A hengerszékekhez még egy sor műszaki újítás járult: a Haggemacher Károly által feltalált sík-szita, a centrifugáiszita, a korszerű tisztítógépek, (tarár) és kefélőgépek.

6 Malomiparunk így nemcsak a volumenét tekintve, hanem műszaki színvonala révén is az európai fejlődés élén állt, de nem hagyható figyelmen kívül a hazai búza magas sikértartalma sem. 379